Hardver

Ha hinni lehet Magyar Bálint oktatási miniszternek – ami manapság nem olyan egyszerű –, akkor hamarosan elindul a Sulinet expressz. Ám ennek épp Magyar Bálint, a program atyja fog a legkevésbé örvendezni, mivel napi huszonnégy órában a miniszteri székének megvédésével lesz elfoglalva. S ez bizony baj. Természetesen nem a korrupció gyanúja által körbelengett, korábban Lop Stop! táblákkal szaladgáló liberális politikust sajnálom, hanem azt, hogy a parlamenti csinnadrattában már megint elsikkadt a lényeg. Magyarán: a botrány közepette senki nem foglalkozik az akcióban megvásárolható számítógépekkel.
A Sulinet expressz bizonyosan rengeteg lelkes, ám az informatikához a legkevésbé sem értő embert fog megmozgatni. Hiszen az ajánlat felettébb csábító: a polgár összetöri odahaza a malacperselyt, befizet egy kétszázezres gépre, adózáskor meg visszaigényel hatvanezret, így végeredményben száznegyvenből kijött, és van otthon internetelérése, e-kormányzatostul, e-toleranciástul és egyéb szabad demokrata e-trükköstül.
A történetben azonban akad egy apró bökkenő. A többség megnézi majd az árcédulát, de ennyi, mivel a mögöttes tartalom, vagyis a hardver, esetükben kifullad az „ez ugye Pentium?” kérdés megfogalmazásában. Pedig ha rászánnának negyedórát, és átböngésznék a sulinetes készüléklistákat, rendkívül érdekes eredményre jutnának.
Találomra kiválasztva néhány, az Oktatási Minisztériummal szerződést kötött céget, hamar kitűnik, hogy vannak kereskedők, akik korántsem a high-tech szellemében állították össze konfigurációikat. Technikai részletekkel nem untatnék senkit, elég annyi, hogy az alkatrészek között tucatszámra tűnnek föl olyan tételek, amelyek már egy-két évvel ezelőtt sem tartoztak a legjobbak közé. Na és? – tehetnénk fel a kérdést, hozzáfűzve, hogy nem kell minden kamasznak a NASA számítógépeit bealázó cuccal villognia. A probléma ennél azonban lényegesen összetettebb.
A szaktárca az adókedvezmény feltételeként szabja, hogy a sulinetes PC-hez három évig hozzá sem szabad érni. Aki ismeri az információtechnika fejlődési ütemét, tisztában van vele, hogy a vadonatúj számítógép már a hazaszállítás ideje alatt is képes elavulni. Valószínű tehát, hogy a fejlesztési kényszer okán a gagyi konfigurációk áldozataivá váló amatőr informatikusok közül seregnyien esnek majd az adócsalás bűnébe – a Sulinet-embléma megbontása ugyanis az APEH ellenőreinek dühödt haragját vonja maga után.
Tegyük fel, hogy az oktatási tárcánál senki sem ért a hardverekhez, emiatt a technológiai visszalépés. Azt azonban már nehéz megmagyarázni, hogy miért adják a számítógépek jelentős részét elavult, modemes internetkapcsolódási lehetőséggel, miközben a szintén szabad demokrata irányítású Informatikai és Hírközlési Minisztérium sajtótájékoztatóin mást sem hallani, mint hogy le a telefonnal, éljen a széles sávú internet! És ne feledjük, hogy a szigorú elszámoltatás miatt a modemes lassúság átka minimum három évig sújtja majd a Sulinet-PC-k tulajdonosait.
Nézzük az árakat. Az Oktatási Minisztérium partnerei közül jó páran száznyolcvan-kétszázezer forintért kínálják középkategóriásnak szánt számítógépeiket. A masinák persze korántsem középkategóriásak, ám még ennél is szomorúbb, hogy ugyanezen alkatrészeket egy másik üzletben összevásárolva a számlánk száznegyven-százötvenezer forintnál érne véget. Ha rosszindulatú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az adókedvezmény közel teljes összege a kereskedők zsebében landol. Így csak annyit mondok, hogy valakik már megint jól fognak járni. Magyar Bálint szerint mi. Már ha hinni lehet a miniszternek.