Hétköznapi terrorizmus

Amikor nem találták meg Fenyő János gyilkosát, és a nyomozás iratait ad acta tették, mindenkinek el kellett gondolkodnia azon, hogy milyen hivatást mer vállalni, hogy a maga és családja életét ne tegye ki veszélynek. Fenyő Jánosnak sajtóbirodalma volt, ő adta ki egyebek mellett az országos terjesztésű Népszavát. A sajtóban vállalkozóként részt venni nem biztonságos.
Amikor tavaly július 4-én a Népszabadság fotósának vérző arcát mutatták a televíziós csatornák, kiderült: a sajtó munkatársainak a tömegoszlató rendőröktől is tartaniuk kell. Amikor egy veszprémi bíró lakását megkísérelték felgyújtani, majd nem sokkal később a veszprémi börtön parancsnokának lakásába Molotov-koktélt dobtak, már nem lehetett kétségünk afelől, hogy az igazságszolgáltatás is „veszélyes üzem”. Amikor ártatlan „civil” áldozatokat is szedő robbantás történt az Aranykéz utcában, és rendőrségünk tehetetlenül tárta szét a karját, amikor a tettesek nevét kértük rajtuk számon, nyilvánvalóvá vált: az utcán sétálva sem vagyunk biztonságban.

Mert ahol „eredeti” tőkefelhalmozás van, ott „eredeti” a bűnüldözés is, „eredeti” az igazságszolgáltatás is, sőt „eredeti” a sajtó működése is.

Mert ki védte meg a büntetőeljárástól a diákjait harciasan védő, rendőrök által támadott budapesti tanárnőt? Ki kényszerítette a rendőrséget, hogy addig kutakodjon Fenyő János gyilkosai után, amíg meg nem találja őket? Ki biztosított védelmet a megtámadott veszprémi bírónak? Ki hagyta, hogy büntetlenül lehessen időzített bombával ijesztgetni a kisgazdapárt elnökét? Kinek nem hiányzik egy másik politikus lábtörlőjének felrobbantója?

Érdekes kép volt, ahogy csípőre tett kézzel állt Medgyessy Péter Szász Károly kórházi ágyánál. A mozdulatban benne volt a tanácstalanság: „Mit kezdjek én most ezzel a helyzettel?” Végül is, a kommunikáció szintjén a kormányfő jól kezeli a helyzetet. Mindenre kiterjedő vizsgálatokat rendelt el, amelyekben – ahogy az egy volt szigorúan titkos állományú tiszthez illik – kulcsszerepet szánt a nemzetbiztonsági szolgálatoknak a brutális megveretés hátterének tisztázásában.

Nincs könnyű helyzetben a kormányfő. A PSZÁF elnöke ugyanis a műtét után – talán a gyógyszerek rá is olyan hatással vannak, mint Tocsik Mártára – titkosszolgálati eszközökkel készült húszoldalas dokumentumról kezdett beszélni. Szerinte e dokumentum azt bizonyítja, hogy valakik az ő elmozdítására, lejáratására készítettek átfogó tervet. A húszoldalas jelentésben „eredeti” módon egy országos napilap munkatársának neve is szerepel, mint aki szintén rendelkezik Szász Károly lejáratására alkalmas dokumentumokkal.
Ettől még nem fagyna meg a vér Szász Károly ereiben. De az elnök azt állítja, hogy egy másik szigorúan titkos dokumentum, mégpedig a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal jelentésének jó néhány eleme visszaköszön, ebben az ismeretlen eredetű, lejáratását célzó jelentésben.

Tegnap újabb botrányos adatgyűjtésre derült fényt. Polt Péter legfőbb ügyész Szász megveretésének hírére előhúzta a fiókjából azt a tavasszal megkapott jelentést, amely állítólag szintén titkosszolgálati módszereket idéző módon készült, és a főügyészről gyűjtött adatokat tartalmazza „közéleti szerepvállalásával összefüggésben”.
Na, pontosan itt tartottam tegnap a vezércikk írásában, amikor – a távirati iroda útján – megszólalt Medgyessy Péter. Nem kellett volna.

A kormányfő mintha a Lisszabon–Felcsút közötti tengely mentén szervezett összeesküvéstől tartana. Azt mondta: „Valamifajta folyamatot látok, amely folyamat elkezdődik ott, hogy a volt miniszterelnök tesz egy panaszt egy nemzetközi fórumon a Magyar Köztársasággal kapcsolatosan.” Ezután következett „egy esemény, ami arra utal, hogy itt nincs kellőképpen rend, hiszen egy olyan állami tisztviselőt bántalmaztak, aki végzi normálisan a dolgát” – utalt a kormányfő Szász megverésére, majd így folytatta: „Hirtelenjében a legfőbb ügyész talál egy olyan iratot”, amelyről úgy véli, hogy „akadályozza a munkáját, illetve igaztalan megállapításokat tartalmaz”. Medgyessy még egyszer megígérte, hogy „gondosan” megvizsgáltatja ezeket az ügyeket az illetékes szervekkel, a Nemzetbiztonsági Hivatallal vagy „mások” felkérésével.

Mi a „mások” vizsgálataitól némiképpen tartunk. Mint ahogyan attól is, hogy ha „bármi törvénysértőt” találnak, akkor Medgyessy ígérete szerint „a legszigorúbban meg fogják torolni”.
A pártállami elvtársak által vezényelt megtorlásból nem kérünk. Nekünk bőven elegendő az, ha az igazságszolgáltatás során politikai befolyástól mentesen teszi a dolgát a nyomozóhatóság, független ügyész emeli, majd képviseli a vádat és független bíró hozza az ítéletet.

Medgyessy Péter kormányának egy feladata van az ügyben, mindent megtenni azért, hogy a bírók, ügyészek biztonságban és politikai befolyástól mentesen tegyék a dolgukat. És megvédeni őket – a KEHI, a PSZÁF és a többi hasonló állami szervezet elnökeivel együtt – akár a Nemzetbiztonsági Hivatal aktív közreműködésével. Hogy ilyen brutális támadás ne érhessen többé állami tisztségviselőt.

Feltűnő, ha a szocialisták kerülnek hatalomra, akkor mindig elszabadul a pokol. Fenyő üzletfelei lepattannak az igazságszolgáltatásról, sortűzzel vesznek elégtételt.
A nemzeti vagyon kiárusításához olajüzletekből szereztek kétes módon pénzforrást, majd bűnös ügyleteik során támad vitájukkal – érthető módon – messze elkerülték a bíróságokat. Inkább elintézték egymás között a jogvitát – robbantgatásokkal.

Most végkiárusításra készül a kormány. Ezért gyorsan koncentrálni kell a pénzforrásokat, tisztára kell mosni az off-shore cégek számláin nyugvó kétes eredetű milliárdokat. Az ország jobbik felét a kótyavetye előkészítésről szóló hírek is zavarják, nem valószínű, hogy a fél ország fedezékben szeretné leélni még azt a három évet, amíg eladogatják – rosszabb esetben elosztják a barátok egymás között – a megmaradt nemzeti vagyont. A pénzügyi felügyelet és az ügyészség – a jegybank mellett – ezért fontos bástyája a hazai demokráciának.
El a kezekkel az ügyészségtől, el a kezekkel a pénzügyi felügyelettől!