Jászapátia

Én nem tudom, mi van Jászapátiban, de ami ott zajlik, legalábbis orvosért kiált, felcserért. Mondom a részleteket – lapunk is beszámolt az eseményekről: helybeli Molnár László, a Templomért Alapítvány frontembere eltapsolta a helyi templom restaurálásához szükséges adományok egy részét, majd szép bociszemekkel nézett a közvéleményre, hercigeskedett, csücsörített, ám ezzel sem tudott kijönni a kismaccsból. A testület számon kérte a városatyát – ja, mert városatya is jó Molnár uram –, aki először előírásszerűen letagadott mindent, majd másnap meggondolta a dolgot, sőt be is fizette a hiányzó százezreket.
Nem mondtam még, nevezett Molnár László (a haveroknak Laci) a haladó baloldal (MSZP–SZDSZ) kiküldöttje, jóllehet az eseményt követően pálya- és párttársai javasolták, mondjon le alapítványelnöki posztjáról, menjen inkább mezőőrnek, ha lehet, minél messzebbre.
Idáig még rendben is lennénk, Molnár László azonban igen kemény ember (fél kézzel eszi a nápolyit), és erről hírt is jelentetett meg a megyei újságban, szerényen mártírnak aposztrofálta magát, mint akin kíméletlenül végigment a félrevezetett igazságszolgáltatás.
Ja, és azt sem mondtam még, hogy jó Molnár László nemcsak a Templomért Alapítvány elnöke, hanem a helyi iskola úgynevezett Tehetséges Alapítványának is pallérja. Minden húron játszik. Molnár vezető ebből a pozícióból, illetőleg mint önkormányzati képviselő, megszavaztatott iskolájának (iskolát is igazgat Molnár vezető) több millió forintot a város költségvetéséből, majd annak egy részét nemes egyszerűséggel átutaltatta alapítványa számlájára. Működő diktatúrában mártír uramat valószínűleg főbe lőnék, itt viszont, mint literátor, újságcikkezik, közben meg haragosan toppant.