Költöznek az amerikai csapatok

A Pentagonban még mérlegelik, hogy pontosan mikor, melyik külföldön állomásozó amerikai alakulat állandó állomáshelyét helyezzék át más országokba. Annyi biztosnak tűnik, hogy Európában legfőképpen németországi bázisokat érint az átszervezés, ezek közül költözik majd több Kelet-Közép-Európába – talán Magyarországra is.

Az afganisztáni, majd az iraki beavatkozást követő időszakban döntött úgy az amerikai védelmi vezetés, hogy megvizsgálja az ezekhez a térségekhez legközelebb eső – európai – bázisainak áthelyezési lehetőségeit. A költség- és a műveleti hatékonyság vezérelve mellett a nyugat-európai országokkal kirobbant, sosem látott hevességű viták is rávilágítottak a jelenlegi támaszpont-struktúra elavultságára.

Az ütőképes – mintegy 109 ezer főt számláló –, Európában állomásozó amerikai erők laktanyái és raktárai egyrészt távol vannak az elkövetkező évtizedek legvalószínűbb bevetési térségeitől. Másrészt, bizonyos helyzetekben, mint amilyen az iraki háború is volt, a vendéglátó, illetve tranzitországok politikai megfontolásai meghiúsíthatják vagy megnehezíthetik a csapatok gyors áttelepítését. Harmadrészt nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a Nyugat-Európában állomásozó amerikai alakulatok a magas népsűrűség, illetve a fokozott lakossági érzékenység miatt fokozatosan csökkenő gyakorlatozási lehetőséggel bírnak.

Ezek az okok együttesen hatnak a bázisok egy részének néhány éven belül történő áthelyezése irányába, amelyet ráadásul az euroatlanti integráció, a kelet-közép-európai szövetségesek hajlandósága lehetővé is tesz. Megelőzendő az elhagyandó bázisok környékén kitörő munkavállalói pánikot, illetve a célba vett bázisok környékén beinduló spekulációkat, egyelőre csak konkrétumokat nélkülöző latolgatások léteznek, hivatalos nyilatkozatok nem. Ennek alapján Románia, Bulgária és Lengyelország merült fel mint célország, de Magyarország is a listán szerepel – legalábbis a budapesti kormányzat erre az eshetőségre hivatkozik, amikor a Honvédség reformjával kapcsolatos infrastrukturális kérdésekről, például a taszári repülőtér jövőjéről esik szó. Szóba került Szerbia-Montenegró is, ám a koszovói háború sebei alighanem még túl fájdalmasak ahhoz, hogy amerikai csapatok települjenek oda.

A témában elérhető elemzések azonban figyelmeztetnek arra is, hogy az áthelyezéseknek megfontolt döntésekre kell alapulniuk, mivel új laktanyák, repülőterek és gyakorlóterek létesítése dollármilliárdokat emészthet fel. Aki volt már a spangdahlemi, ramsteini, a lakenheathi, a mildenhalli, az avianói amerikai légibázisokon, az illesheimi helikopterbázison, a Hohenfels és Grafenwoehr melletti laktanyákban, annak lehetnek elképzelései arról, hogy mekkora erőfeszítésbe kerülne ilyen szintre hozni Kelet-Közép-Európa elhagyott, szovjet katonai területeit, amelyek a leginkább szóba jöhetnek. A potenciális célországok – amellett, hogy várakozással figyelik az esetleges felkéréseket – természetesen nem rendelkeznek pénzekkel a körülmények javítására, mivel forrásaikat felemészti saját haderőreformjuk, saját létesítményeik NATO-igényeknek megfelelő korszerűsítése.
A pénzügyek mellett óvatosságra ad okot Oroszország, főként a lakosság és egyes politikai áramlatok érzékenysége is: szinte lehetetlen lenne megmagyarázni nekik, hogy mondjuk az 1. amerikai páncélos hadosztály miért települ át Lengyelországba – már ha hasonló lépésre egyáltalán sor kerül.

Végül, mivel a Donald Rumsfeld vezette Pentagon nagy ívű haderőreformba is kezdett, elképzelhető az is, hogy az új bázisokat új vagy új típusú alakulatokkal népesítik be, amelyeknek leginkább a fő harcértéket jelentő csapatok támogatása, logisztikai kiszolgálása, információgyűjtés (például ballisztikus rakéták korai előrejelzése) lesz a feladatuk. Az elmúlt években több tanulmány is sürgette, hogy a hidegháborús időket idéző összetételű 5. amerikai hadtest – mely az iraki hadszíntéren vezette a támadást – alegységeit könnyebb (gyalogos, vagy légi mozgékonyságú) alakulatokkal kell felváltani.