Kovács László egyenlő Kovács Lászlóval

Akkor történt az eset, amikor Kovács László külügyminiszter-helyettes volt, 1986-ban. Mégis kísértetiesen hasonló a mostani, 2003-as sztorihoz, amikor Kovács László külügyminiszter (és pártfőnök). 1986 őszén a magyar forradalom 30. évfordulójának méltó megünneplésére készült a pesti demokratikus ellenzék. K. Ferenc, az ellenzék egyik vezetője Varsóba, Kelet-Berlinbe és Prágába utazott, hogy az ottani prominens ellenzékiekkel aláírasson egy nyilatkozatot, amelyben a magyar forradalom meghatározó és elévülhetetlen érdemeit demonstrálják a kommunista diktatúra elleni világméretű harcban. Természetesen nem maradt mindez titokban az akkori ÁVO előtt sem, és hazatérését követően K. Ferenctől (aki ezt megelőzően az USA-ban járva a létező szocializmus mindennapos gyakorlatáról nem túl hízelgő cikket írt a Wall Street Journalban) bevonták az útlevelét.
Ez idő tájt az amerikai külpolitikának az volt az egyik alapelve, hogy a kommunista diktatúra jármát viselő kelet-közép-európai népek szabadságküzdelmeit elsősorban úgy támogatja, hogy azokat a személyeket segíti, akik otthon vállalják a szembenállást a fennálló rendszerrel. Ennek jegyében, amikor Eagleburger, az USA külügyi államtitkára Budapestre látogatott és Kovács László külügyminiszter-helyettessel találkozott, megkérdezte Kovácsot, hogy K. Ferencnek miért nincs útlevele. Kovács közölte, hogy nem tudja, ki ez a K. Ferenc, és miért nincs útlevele, de ha már ennyire érdekli az amerikai külügyet, akkor utánajár a dolognak. Nem sokkal ezután megcsördült K. Ferenc lakásán a telefon. Az USA budapesti nagykövetségéről hívták, és sürgős személyes találkozóra invitálta egy tisztviselő, megkérve arra is, hogy a találkozóra hozza magával a gépjármű-vezetői engedélyét is, ha van neki ilyen. K. Ferenc közölte, hogy van jogosítványa és viszi. De közben kicsit meg is ijedt, vajon mire kell az amiknak az ő jogsija, csak nem valami autós kalandba keveredik? A követséghez közeli presszóban a (feltehetően) hírszerző tiszt gondosan áttanulmányozta K. Ferenc jogosítványát, és megállapította, hogy azzal nincsen semmi probléma. Majd elmondta K. Ferencnek, hogy Kovács László külügyminiszter-helyettes az amerikai külügyi államtitkárnak arra a kérdésére, hogy miért nincsen K. Ferencnek útlevele, azt válaszolta, hogy K. Ferenc útlevelét ittas gázolás miatt bevonták. Ezért voltak kíváncsiak arra, hogy hol van K. Ferenc vezetői engedélye. Miután kiderült, hogy Kovács László nem mondott igazat (az ittas gázolótól mindenekelőtt a jogosítványát veszik el), és K. Ferenc semmiféle közlekedési bűncselekményt nem követett el, a hazugságon kapott kommunista külügyér csak annyit mondott, hogy sajnálja, de őt a belügyi elvtársak így tájékoztatták.

Napjainkban éppen a Greenpeace-aktivisták elleni durva rendőri fellépés miatt apellált Benita Ferrero-Waldner osztrák külügyminiszter Kovács László kollégájánál (az egyik aktivista ujját is eltörték, hátrabilincselt kézzel vonszolták el őket a helyszínről a rendőrök). Kovács László semmit sem változott, válasza a régi, az 1986-oshoz hasonló volt. „A Lamperth Mónika belügyminiszterrel és Köllő Imre paksi rendőrkapitánnyal folytatott konzultáció után tájékoztattam osztrák partneremet, hogy – a hamis hírekkel ellentétben – a hat osztrák aktivista közül senki sem sérült meg, a rendőrség egyébként sem használt kényszerítő eszközöket.”
Van néhány biztos pont az életünkben. Kovács László mindig Kovács László marad.

A szerző párton kívüli ügyvéd