Mobilposta-szemle Ausztriában

Mivel a tiltakozások miatt a Magyar Posta Rt. őszig felfüggesztette a mobil posták üzembe helyezését és a hatszáz főnél kisebb települések hivatalainak bezárását, most az egyeztető tárgyalások zajlanak. A posta vezetői szeretnék meggyőzni a falusiakat arról, hogy kedvező változást hoz számukra az új rendszer, sőt még az eddigi szolgáltatások is bővülnek. Úgy gondolják, hogy a hozzánk hasonló múlttal rendelkező osztrák posta jó példával szolgál számunkra is, ezért hatvannyolc polgármesternek mutatták be Burgenland néhány postahivatalát az átszervezés után.

Jöttek polgármesterek Zalából, Baranyából, Tolnából, Borsodból, Szabolcsból, sokukat már nem is kellett meggyőzni, hiszen településükön eddig sem volt postahivatal, így a mobil rendszerrel csak jól járhatnak. Érkeztek hatszáznál nagyobb lélekszámú falvakból is, mert már őket is megcsapta a változások szele, s látni akarták, mit hozhat számukra a jövő. Egymást győzködték, érvek és ellenérvek hangzottak el. A hosszú úton olyan emberek osztották meg tapasztalataikat, akik azelőtt talán sosem találkoztak, gondjaikkal mégis egy cipőben járnak. A népes társaság szava azonban nyomban elakadt, amint átléptük a határt, s feltűntek az első települések. A szomszéd kertje persze mindig zöldebb, de Ausztria esetében ez hatványozottan igaz. Az első állomás a háromezer fős Siegendorft, ahol a polgármesteri hivatal épületében lázasan dolgoznak az új postahivatal kialakításán, így egyelőre a könyvtárban tekinthetjük meg működés közben az úgynevezett Partner pont szolgáltatását. Ez hasonló a mi postamesterségünkhöz, amely vállalkozásban nyújtja a hagyományos postai szolgáltatásokat, a helyi igények figyelembe vételével. A Partner pont létrehozásával és fenntartásával járó költségeket az önkormányzat és a posta közösen állja. Nem véletlen, hogy az osztrák posta átalakításának szlogenje az „Együtt vagyunk erősek”. A minden településre eljutó szolgáltatás kialakításában ugyanis egyformán kivette részét az állami költségvetés, az osztrák posta, és mélyen a zsebükbe nyúltak a helyi önkormányzatok is.
Néma csendben, némi fejcsóválással, s eléggé értetlenkedve szállingóznak kifelé a magyar polgármesterek. Szerintük úgy könnyű fejleszteni, ha van rá pénz. Az álluk azonban Antau faluban esik le igazán. Ez a település ugyanis évek óta elnyeri az Ausztria legszebb falva címet, tavaly pedig Európa harmadik legvirágosabb településének választották. Antau kétnyelvű falu, hétszázötven lakosának zöme horvát nemzetiségű, így a polgármesterük is, aki büszkén kijelenti, hogy náluk minden olyan szolgáltatás igénybe vehető, amely egy városban. A munkanélküliség amúgy hét százalék, s az év végére a háztartások felében már elérhető lesz az internet. Az itt élők negyede itt is idős ember, ezért főleg számukra alakították ki a banktól pár lépésnyire található postai fix pontot, a postservice-t, amely csak a küldemények fogadására és továbbítására szolgál. Ez a lehetőség a posta vezetői és persze a csapatot kísérő Horváth Sándor, a posta soproni igazgatója szerint nálunk is járható út, ha az önkormányzat is részt vállal annak kialakításában.
Ez a mondat már végképp elkeseríti a messziről érkezetteket, hiszen a számháborúból legyőzöttként kerültek ki. Már tudják, hogy a burgenlandi önkormányzatok tízszer annyi pénzből gazdálkodnak, mint a magyar falvak, és ugyanez az arány a postai dolgozók fizetését tekintve is.
– Ha nálunk egy kézbesítő háromszázezer forintot keresne, mindenki mobil postásnak jelentkezne – mondja Kele Lászlóné, a száznyolcvan fős, Zala megyei Hosszúvölgy polgármester asszonya, aki nem érti, miért nem a Magyarországon már működő mobil postát mutatták meg nekik. Osztja ezt a véleményt a kilencszáz fős Felsőtekeres első embere, Fecske Sándor is, aki szerint ez más világ. – Kár minket ilyen helyre hozni – állapítja meg szomorúan. – Én mint polgármester negyvenkétezer forintot kapok, itt egy kézbesítő legalább a hétszeresét keresi. De nekünk az sem mindegy, ha a hetvenszázalékos munkanélküliség mellett megszűnik akár egyetlen munkahely is.
Sok mindent láttunk Burgenlandban, de mobil postát működés közben nem, csupán egy erre szolgáló éppen üres, szép sárga mikrobuszt vehettünk szemügyre kívülről. Horváth Sándor, a soproni igazgatóság vezetője a társaság gazdasági helyzetének javulását az osztrák példa megvalósításától várja. Szerinte a két ország közös múltjából adódóan a postáink is hasonlóan működtek, tehát számunkra is követendő az osztrák példa. Az is kiderül, a szeptemberig adott haladék korántsem jelenti a kis posták megmenekülésének az esélyét, hiszen a mobilposta-rendszert ha törik, ha szakad, bevezetik. Ez a néhány hónap mindössze lehetőséget ad arra, hogy a községek vezetői akár egyenként is tárgyaljanak a posta vezetőivel, és közösen találjanak olyan megoldást, amely a helyi érdekeknek megfelel. Július elsejétől pedig az országban több helyen kísérleti jelleggel elindítják a mobil postát, hogy a falusiak barátkozzanak, ismerkedjenek az új rendszerrel.
S ha csupán a Magyar Posta Rt. szorult – veszteséges – helyzetében kizárólag a gazdasági megfontolásokat vesszük figyelembe, meggyőzően hangzik az érvelés a mobil posták és a rossz állapotú, az ÁNTSZ előírásainak sok esetben nem megfelelő, kis forgalmú postahivatalok bezárása mellett. A községek vezetőit hallgatva viszont háttérbe szorulnak az anyagiak, s a kistelepüléseken megmaradt, jószerivel utolsó intézményükért küzdő idős embereket, elszegényedett családokat, fillérekből gazdálkodó, forráshiányos önkormányzatokat, a mindenkori politikai széljárást leginkább megszenvedő falusiakat látjuk, akik fél évszázados Csipkerózsika-álom után a kezükbe akarják venni a sorsukat. S úgy gondolják, nem másodrendű állampolgárok, ugyanaz jár nekik is, ami a városban élőknek. S hogy ez lehetséges, arról most a Magyar Posta Rt. jóvoltából a saját szemükkel is meggyőződhettek. A szomszédéknak ugyanis nem csak a kertjük zöldebb…