Öngyilkos lett Jürgen Möllemann?

Úgy halt meg, ahogyan élt – hangzott a berlini Bundestag folyosóján a megdöbbent képviselők egyikének spontán kijelentése arra a hírre, hogy életét vesztette a német politika legszínesebb egyéniségének tartott Jürgen W. Möllemann. A szabad demokraták volt elnökhelyettese akkor hunyt el, amikor a Ruhr-vidék közelében fekvő Marl-Lohmühle repülőterénél ejtőernyős ugrást hajtott végre.

Míg a többiek szerencsésen földet értek, addig Möllemann ernyője négyezer méter magasságban nem nyílt ki, és az ötvenhét esztendős politikus szörnyethalt. A tragikus hír hallatán rögvest megkezdődtek a találgatások a képviselő esetleges öngyilkosságáról. S bár a feltételezés első pillanatra elképzelhetetlennek tűnik – ismerve Möllemann habitusát, aki még a legkritikusabb helyzetekben is a végsőkig küzdött –, a tegnapi fejlemények után nem zárható ki, hogy halálát nem baleset okozta.
Az államügyészség megbízásából tegnap ugyanis az országon belül és a határokon túl – Liechtensteinben, Luxemburgban, Spanyolországban – több házkutatást hajtottak végre a Möllemann tulajdonát képező ingatlanokban. Az igazságszolgáltatás adócsalás és a pártadomány-törvény megsértése miatt indított eljárást. Az akcióval párhuzamosan a berlini parlament felfüggesztette a képviselő mentelmi jogát, és megnyitotta a kaput az államügyészség előtt. Megfigyelők szerint mindez okot adhatott Möllemann-nak arra, hogy karrierje romjainak láttán az öngyilkosságot válassza. Halálával a köztársaság egyik legnagyobb tehetséggel megáldott, ugyanakkor meglehetősen ellentmondásos politikusát vesztette el. Egyrészt egy ötletekben és víziókban gazdag, agilis, elrettenthetetlen, szinte betegesen optimista férfit, másrészt a legalitás határán mozgó szerencsejátékost, a botrányok és afférok hősét.
A liberálisoknál Hans-Dietrich Genscher egyengette Möllemann karrierjét és segítette 1982-ben államminiszteri pozícióhoz a külügyminisztériumban. Útja innen előbb az oktatási, majd a gazdasági tárca élére vezetett. Itt követte el első komoly baklövését: miniszteri levélpapírján több hazai kereskedelemi vállalatot arra szólított fel, részesítsék előnyben egyik távoli rokonának készítményét. A botrány kirobbanása után Möllemann nemcsak a tárcát volt kénytelen elhagyni, hanem az FDP tartományi szervezete Észak-Rajna-Vesztfáliában lemondatta elnöki tisztéről is. Négy évvel később viszont már ismét ő volt a vezető, majd a szövetségi FDP elnökhelyettesének választották meg. Tőle származott a merész célkitűzés: 2002-ben a parlamenti választásokon tizennyolc százalékkal bejutni a Bundestagba. Möllemann maga gondoskodott arról, hogy e remény végül romba dőljön. Röviddel a szavazás előtt Izrael-ellenes szórólappal lépett a nyilvánosság elé, úgy fogalmazva, hogy a zsidó állam „náci módszerekkel” jár el a palesztinokkal szemben, Németországban pedig a „cionista lobbi” megakadályoz minden, Izrael ellen irányuló kritikát. A liberálisok elhatárolták magukat tőle, és kizárták a frakcióból. A szórólap finanszírozásának tisztázatlan háttere arra késztette az ügyészséget, hogy megindítsa a nyomozást. Möllemann elhagyta a liberálisokat és saját párt alapítását tervezte.