Párizs és London „kerítésjavítása”

Angol mondás, hogy a jó szomszédság záloga a jó kerítés, és ebből adódik az a nyelvi fordulat, hogy „kerítést javít”, aki békülni iparkodik szomszédjával. Ilyen „kerítésjavító” találkozónak nevezhető a brit miniszterelnök tegnapi párizsi látogatása is.

Tony Blairt még mindig érik támadások hazai ellenfelei részéről, amiért nem tudja bizonyítani Szaddám Huszein tömegpusztító fegyvereinek létezését, míg Jacques Chirac tudja, hogy sem Franciaország, sem az Európai Unió nem nélkülözheti az Egyesült Államok barátságát. Ehhez viszont, kivált az iraki epizód óta, Blairen keresztül vezet a legrövidebb út. A párizsi találkozó első célja tehát a baráti viszony helyreállítása, amint azt már szerda este, a látogatás első napján mindkét fél hangoztatta. Mindketten örömmel borítanak fátylat a múltra – nyilatkozták.
A múltra azonban csak a jövő érdekében érdemes fátylat borítani márpedig az unió közös jövője szempontjából fontos az eurózóna és a készülő új EU-alkotmány. Az alkotmány tekintetében az eddig elhangzottakból az derül ki, hogy Chirac és Blair között nincs alapvető nézetkülönbség, habár – ha Peter Hain európai ügyekkel foglalkozó brit miniszter nyilatkozatát vesszük figyelembe – sok részletben eltérnek az álláspontok, nem utolsósorban az EU katonai együttműködése tekintetében, amelynek a brit felfogás szerint semmiképpen sem szabad aláásnia a NATO szerepét. Ami az eurózónát illeti, Jacques Chirac nem hagyott kétséget afelől, hogy fontosnak tartja Nagy-Britannia mielőbbi csatlakozását. Egyelőre nem tudni, mennyire világosan magyarázta el a francia elnöknek Tony Blair, hogy bár ő maga mindenáron a mielőbbi belépés híve, az ellentábor annyira erős, hogy belátható időn belül még csak népszavazásra sem lehet bocsátani az ügyet. Chirac azonban nyilván Blair magyarázata nélkül is jól tudja, hogy a brit csatlakozás legjobb esetben is évek kérdése, sőt még az is lehet, hogy sosem lesz belőle semmi.