Reménytelen

Egy teljes, hatalomban eltöltött év után meghozta első igazán szívből jövő döntését a Medgyessy-kormány: kitartó erőfeszítéseinek eredményeként leértékeltette a forintot és 76 milliárd forintos takarékossági csomaggal lepte meg az állami szférát. Az eddigi jól kommunikált semmittevés, az elérhető posztok csaknem mindegyikének elfoglalása és a kormányzást helyettesítő intenzív kampánytevékenység után kis túlzással június 4-én kezdett el kormányozni a második posztkommunista–„liberális” koalíció. Az első, hasonló összetételű formáció nyolc évvel ezelőtt kilenc hónapig húzta: akkorra lavírozták magukat olyan helyzetbe, amelyben már csak a rossz és a még rosszabb megoldás közül választhattak.
Túlzás lenne Bokros-csomagot emlegetni, ha összefüggéseiből kiragadva szemlélnénk a mostani döntéseket, hiszen azok közvetlenül nem érintik a jóléti kiadásokat. A forintgyengülés hatásait azonban éppen azok szenvedik meg a leginkább, akiket a szocialista frazeológia bérből és fizetésből élőkként emleget, de nyugodtan hozzájuk sorolhatjuk a nyugdíjasokat is. Ma már a kormány sem titkolja, hogy a következő másfél évre a reálbérek befagyasztását tervezi; az a kijelentés pedig, hogy a takarékosság a már megkezdett beruházásokat nem érinti, akként értelmezendő, hogy új, a gazdaság élénkítését célzó programok egyáltalán nem indulnak. Jövőre egy olyan gazdasággal lépünk be az unióba, amelynek belső motorjait az egyedül a világgazdasági fellendülésben reménykedő, az önkormányzatokat kivéreztető kormány kikapcsolta. Ráadásul nem kizárt, hogy a mostani csomagot az erőtlensége miatt újabbak követik, így mégsem lesz indokolatlan a bokrosi párhuzam.
A hírek szerint a minisztériumok lázasan vizsgálják, hogy miről mondjanak le a szintén az 1995-ös példát követő, fűnyíróelv szerint rájuk rótt két és fél százalékos kiadáscsökkentés érdekében. Mindez mellesleg a Medgyessy Péter által februárban meghirdetett Európa-terv csendes kimúlását is jelenti, hiszen az egyes tárcáknak kellene a hívószavak (gyermek, köztársaság) mellé konkrét, újabb költségekkel járó programokat rendelniük. Érdekes lesz figyelni arra, hogy lesz-e olyan miniszter, aki talál kibúvót: Juhász Ferencet például e kis megszorítás után könnyen maga alá temetheti a védelmi felülvizsgálat, de Gyurcsány Ferencnek is igen szűk lett a mozgástere nemrég ajándékba kapott minisztériuma élén.
Olcsó államról prédikálni amúgy meglehetősen hiteltelen akkor, amikor előzőleg két új tárca nélküli miniszteri tisztséget (plusz apparátus, hivatal) hoznak létre, s a Ragáts–Friderikusz-féle kormány- és MDF-televíziónak nagyjából annyi többletpénzt szán a kabinet, amennyit a lakáshitelezés szigorításából megtakarítani remél. Lehet, hogy Bokros Lajos óta sokat fejlődött a politikai marketing, a lényeg azonban nem sokat változott: saját hibáik, mulasztásaik árát a társadalommal fizettetik meg. Gyakorlatilag ugyanaz a garnitúra sodorta válságközeli helyzetbe a tavaly még biztos lábakon álló magyar gazdaságot, mint amelyik nyolc éve lázas semmittevés után elhozta a Bokros-csomagot, és amelyik a nyolcvanas évek derekán az országot eladósítva előidézte azt a gazdasági összeomlást, amelynek romjai nemcsak a szocialista rendszert, hanem az első szabadon választott kormányt is maguk alá temették.
Ezek egyszerűen reménytelenül tehetségtelenek. Hány esélyt adunk még nekik?