Túlélés

Kázmér ráérősen lépkedett, mintha csak sétálna. Meg-megállt a kirakatok előtt, mint aki a ruházati cikkek, a különböző konyhai felszerelések vagy a legújabb könyvek iránt érdeklődik. Pedig csak önmagát nézte a kirakatüvegben. Mintha kissé karcsúbb lenne, az utóbbi hónapban négy kilót fogyott. Még legalább ötöt kellene leadnia.
Akkor határozta el ezt, amikor a fülébe jutott, hogy a háta mögött ducinak nevezik. „Tudod, Kázmér, az a duci, aki Annuskának csapja a szelet.”
Annuska ápolónő a Rókus-kórházban. Amikor Kázmért egyszer betegen beszállították, ott ismerkedett meg vele. Két éve már ennek. Azóta tart a kapcsolat a szőke, villogó szemű Annuskával. Munka után megvárja a kórház előtt, olykor beülnek a sarki cukiba, néha meg moziba mennek. Egyszer hangversenyre is elkísérte a lányt. Annuska imádja a zenét.
Kázmér a Rákóczi úton sétál az Uránia mozi és a kórház között. Elkéredzkedett hivatalából, ahol szerény előadói állása van, családi ügyeit intézni. De ez hazugság. Nincs semmiféle családi ügye, hanem féltékeny.
A fülébe jutott, hogy Annuskát egy fiatal orvos kerülgeti. Együtt látták őket többször is. Kázmért most a féltékenység hozta ide, a saját szemével akar meggyőződni Annuska hűségéről. Persze ha ismerné a nők hűségéről szóló könyvtárnyi irodalmat, akkor ezt nem tenné. De most nagyon szerelmes, keserűség marcangolja, alig kap levegőt. Melyik az a fiatal orvos, aki szemet vetett Annuskára? Most kilesi őket. Annuska délután két órakor szabadul, s ha igaz, amit mesélnek, új udvarlója várja majd a kapunál. De lehet, hogy már a kórház épületében találkoznak, és együtt jönnek ki karonfogva.
Pedig Kázmérnak komoly szándékai voltak, családot szeretett volna alapítani, már egy nagyobb lakást is kinézett titokban, a pénze is együtt van a cserére. És most belép valaki az életébe, hogy keresztezze szándékait. Ördögi fordulat ez, el sem hiszi. Akár egy rémálom. Saját szemével szeretné látni, mi igaz a mendemondából. Valóban van egy másik férfi Annuska életében, egy igazi? Neki elegendő lesz egy pillantást vetnie rájuk, a köztük kialakult szerelem hőfokát is le tudja mérni. Ismeri jól Annuskát… És ha igen? Ha jönnek majd nevetve, egymásba karolva?
Akkor vége a világnak! Nem akar tovább élni. Ez a nagy csalódás lesz az utolsó. Már azt is elhatározta, hogyan vet véget az életének. A 7-es busz elé ugrik a Rókus-kápolna előtt.
Megállt, és újra hosszan nézte magát egy kirakat hatalmas tükrében. Nem is duci. Már nem. Ha egy kicsivel magasabb lenne, még delinek is mondhatnák.
A sarkon vendéglő volt. Ínycsiklandó ételszag áradt ki nyitott ajtaján. Ismerte ezt a vendéglőt, Annuskával többször is járt már itt. Fényes pultján nagy tálban friss húspogácsát kínál a belépőknek. Étvágygerjesztőül. Mélyen magába szívta az illatot. Érezte, hogy éhes. Erre eddig nem is gondolt.
Megnézte az óráját. Öt perc múlva két óra. Eddig még soha ilyen hosszúnak tűnő öt perc nem volt az életében. Most dől el a sorsa! Élet vagy halál? Aztán feltűnt a kórház előtt Annuska ismert alakja. Ahogy kilépett a kapun, körülnézett. Abban a pillanatban előbukkant az új udvarló is. Karcsú, magas növésű fiú volt az orvos, látásból ismerte is Kázmér. Annuska nevetve karolt belé. Meg is csókolták egymást a fák alatt. Tehát semmi kétség: a leány szíve már nem érte dobog. Most sikolthatna, ha volna ereje, kiálthatná a kedves nevét, vagy átkokat szórhatna rá, de tudta, semmi értelme az ilyesminek.
Bénán állt egy ideig a sarkon. Tíz lépés az úttestig. Öt perc múlva már mentők viszik szirénázva véres testét. Tíz lépés! De a nyitott kocsmaajtó közelebb van.
Tántorogva indul el, az életösztön viszi. Aztán belép az ajtón: „Három húspogácsát kérek!” – roskad le egy asztalhoz. „És egy fröccsöt!”
Nincs hatásosabb orvosság szerelem ellen.