Egy ajándék képriport története és utóélete

Helyreigazítási kérelemmel fordult lapunkhoz Vince Mátyás, a Magyar Távirati Iroda elnöke, sérelmezve múlt szerdai jegyzetünk egyik mondatát. Vince Mátyás egy konkurens laptársunkhoz is eljuttatta levelét, ezért döntöttünk úgy, hogy nyilvánosságra hozzuk a részleteket.

Július ötödikén, szombaton, történelmi koncert színhelye volt az erdélyi Csíksomlyó: az István, a király rockopera ottani ősbemutatójára több mint háromszázezer ember volt kíváncsi. A Magyar Nemzet az esemény rangjához illőn számolt be a történtekről, a helyszínre fotóriportert és újságírót küldött. Lukács Csaba múlt hét szerdai jegyzetében (Ünnep után címmel) többek között kifejtette: „Az adófizetők pénzéből fenntartott Magyar Távirati Iroda nem tartotta fontosnak, hogy a több mint háromszázezer embert megmozgató eseményre egy fotóst kiküldjön. Aztán később – az újságoktól érkező kéréseknek engedve – mégiscsak vásároltak képet az előadásról.”
A nemzeti hírügynökség elnöke a cikk megjelenése után helyreigazítási kérelemmel fordult lapunk főszerkesztőjéhez.
Vince Mátyás szerint Lukács Csaba állítása nem felel meg a valóságnak, mert „az MTI fotóriportere, Kovács Tamás a helyszínen volt és felvételeket készített. A kiemelkedően fontos erdélyi eseménynek kijáró figyelemre tekintettel a nemzeti hírügynökség előzetesen képeket rendelt egy helybéli kollégától is. Végül az MTI szerkesztője vasárnap délben úgy döntött, hogy a napi kiadásban az előfizetőknek négy felvételt e kolléga képeiből kiad, míg Kovács Tamás felvételei a nemzeti hírügynökség archívumába kerültek, ahol mindenki számára hozzáférhetők. Továbbá: a cikk állításával ellentétben sem szombaton, sem vasárnap nem hívta egyetlen újság sem az MTI-t, hogy csíksomlyói képeket reklamáljon, már csak azért sem, mert az MTI Fotószerkesztősége vasárnap négy felvételt tett közzé napi kiadásában az eseményről.”

Akkor nézzük a tényeket. A napi sajtó, így a Magyar Távirati Iroda munkatársai is jó ideje digitális felszereléssel járnak a bel- és külföldi eseményekre. Ilyenkor az elkészült fotó nem filmre, hanem valamely adatrögzítő közegre kerül digitális jelek formájában, így azonnal visszanézhető és továbbítható, nem kell várni az előhívásra. Az elkészült fotó laptop és mobiltelefon segítségével perceken belül a szerkesztőségbe kerülhet, különösen akkor, ha – mint teszik azt a Magyar Nemzet fotósai is – úgynevezett GPRS, tehát nagy sebességű mobilkapcsolatot lehetővé tevő hívást kezdeményeznek. Lapunk munkatársai ezt a technikát használták Csíksomlyón már a koncertet megelőző főpróba ideje alatt is, így olvasóink szombati lapszámunkban már találkozhattak az esemény előzetesével.
Kovács Tamás, az MTI fotóriportere valóban ott volt az eseményen, ám állítása szerint magánemberként jött, mert éppen Erdélyben tölti a szabadságát. Ezt bizonyítja, hogy nem hozott magával digitális felszerelést. Ha az MTI vezetői dolgozni küldték munkatársukat (mint ahogyan azt az elnök állítja), akkor súlyos szakmai hibát követtek el, mert nem adtak munkájához digitális fényképezőgépet és adattovábbításhoz szükséges laptopot.
A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy a fotósszakmán belül jóval nagyobb a szolidaritás, mint mondjuk a politikában. A kollégák időnként akár képpel is hajlandók kisegíteni a bajba került fotóst, attól függetlenül, hogy a konkurenciának dolgozik.

A Magyar Nemzet fotósát vasárnap reggel felhívta az MTI szabadságon levő munkatársa, hogy „az újságok reklamálják a csíksomlyói fotókat, tudunk-e segíteni”. Ilyenkor dönteni kell – lapunk munkatársai az elkészült képeket újranézve úgy döntöttek – helyesen –, hogy segítenek a távirati irodán. Saját képeik közül négyet elküldtek az MTI munkatársa által megadott e-mail címre (így ezt a négyet a Magyar Nemzet már nem használta). A döntést az indokolta, hogy az MTI a képeket sok újságnak eladja, így a szerintünk kiemelkedően fontos eseményről laptársaink olvasói is értesülhetnek. A tények bennünket igazoltak. A Magyar Nemzet fotósának képét (amit a távirati iroda Fotó: MTI jelöléssel adott ki) címlapon hozta a Népszabadság, de például a Blikk című bulvárlap is hármat közölt belőlük. Hangsúlyozzuk, hogy a képeket a Magyar Nemzet tulajdonában levő Fuji Finepix S2 PRO típusú digitális fényképezőgéppel készítette fotósunk (ezt bizonyítani tudjuk), a képeket vasárnap délben a saját levelezőszerverünkön küldtük el a megadott e-mail címre (ez is viszszakereshető), és az is fontos, hogy a fotókat ingyen bocsátottuk az MTI rendelkezésére. Mindezek fényében értelmezhetetlen a távirati iroda elnökének állítása, mely szerint „a nemzeti hírügynökség előzetesen képeket rendelt egy helybéli kollégától is”.

Kovács Tamás felvételei e cikk írásának idején (kedd délután) még nem voltak elérhetők a nemzeti hírügynökség előfizetői által elérhető archívumokban, bár az elnök néhány nappal ezelőtt keltezett levele szerint „mindenki számára hozzáférhetők”.
Vince Mátyás levele végén felhívta szerkesztőségünk figyelmét, hogy a polgári perrendtartás 342. §-a szerint „a határidőben kért helyreigazítás közlését csak akkor lehet megtagadni, ha a helyreigazítási kérelemben előadottak valósága nyomban megcáfolható”.

Tehát még egyszer. 1. Az MTI szinte bizonyosan nem küldött fotóst Csíksomlyóra. 2. Ha mégis küldött, nem adott neki felszerelést. 3. Az MTI által sajátjaként kiadott képeket a Magyar Nemzet munkatársa készítette. 4. A szóban forgó fotókat ingyen, baráti alapon bocsátottuk a távirati iroda rendelkezésére, ahogy ez ilyen esetben természetes. 5. Köszönetet nem vártunk, de helyreigazítási kérelmet sem.
Egyébként: szívesen.