Egyéni és közösségi alkalmasság

Ha nem látom s hallom, nem hinném el, amit Medgyessy Péter és csapata produkált az idei Szent István-napi országos ünnepünk apropóján az amúgy valóban nagy ívűre és monumentálisra sikerült örömkoncert felvezetéseként.

Nem hiszem el, hogy Medgyessy Pétertől és az őt körülvevő szövegírói, politikusi, politológusi, egy beszéd hatását minden bizonnyal ezerszer mérlegelő pszichológusi csoporttól ennyire futja csupán. Medgyessy nem fejből beszélt, nem tett hozzá semmit a megírt szöveghez. (Kihagyott-e, nem tudhatjuk – de nem valószínű.) Nem ragadta el a honfiúi hevület, a tömeg sem hívott elő megzabolázhatatlan ihletet belőle. Nyolc-tíz percig hamisítatlan formában jelenhetett meg előttünk az MSZP-s egyéni és közösségi „képesség” és „alkalmasság”.

Nem hiszem el, hogy nem volt olcsó és ócska számítás a beszéd összeállításában. Nem hiszem el, hogy ne tudnák: szűkében vannak a hitelességnek és az igazmondásnak. Majd, ha Medgyessy Péter az szt-tiszti pályafutásából származó fizetését és az abból, illetve feladatából származó előnyös helyzetéből megfiadzott százmillióit fölajánlja például lélegeztető készülékekre (hiszen eme ténykedése állítólag a haza érdekében történt, az embertelen kommunista rendszer összeomlását elősegítő nemes és bátor aknamunka volt és semmi más), akkor lassan, igen lassan elkezdhet gondolkodni a hitelességről. Megszólalnia így is csak jóval később szabadna.

Nem hiszem el, hogy miközben az ország Gyurcsány Ferenc ingatlanügyeitől és az azokon minden munka és kockázat nélkül megszerzett millióitól hangos, akkor a felelősséggel és takarékosan felhasznált adóforintjainkról kell papolni. Nem hiszem el, hogy ha valakinek az árokbetemetés minden vágya, akkor éppen ezekre a feszültséggel, indulatokkal körülvett témákra kell, sőt muszáj rálelnie.

Alig tudom elhinni, hogy Szent István napja előestéjén erre a beszédre voltunk kárhoztatva.

Bakay Péter, Békéscsaba