Az etyek-botpusztai kápolna

A régi bécsi fő közlekedési utat Biatorbágy és Bicske között hosszabb szakaszon kíséri a még öregebb országút. Erről ágazik délnek az Etyekre vezető bekötőút, amelyet kétoldalt gyönyörű, egészséges vadgesztenyefasor szegélyez. A régi időkben szintén fontos, Esztergomból a Dunántúl közepébe vezető úttól balra egy fehér falú, tornyos kápolna vonja magára a figyelmet.
Régi térképeken Bot, Bot-puszta néven szerepel a hely. 1850-ben önálló elöljárósággal, bíróval rendelkező község volt, 1927-ben azonban a szomszédos Etyekhez csatolták, s ez indította sorvadásnak a kicsiny települést. Végzetét az okozta, hogy az oroszok 1945-ben megszállták a magaslatot, majd 1957-től harminc évig katonai bázisként használták a régi uradalmi épületeket. 1987-re Bot újra elnéptelenedett.
Első írásos említése 1280-ból származik – Both, Botth formában –, egy 1402-ben kelt oklevél arról tudósít, hogy a falu a szeplőtelen fogantatás ünnepnapjára, december 8-ára nyert búcsúengedélyt. Az 1333. évi tizedjegyzék említést tesz egy Boton működött ispotályról, ez is az itt keresztülfutó országút jelentőségéről árulkodik. Az Árpád-kori falu a dombhát nyugati oldalán húzódott, a legmagasabb ponton pedig már minden bizonnyal a XII. században állt az első plébániatemplom. A tatárjárás aligha kímélte meg azt, így az 1400-as években feltehetően már a második újjáépítésére került sor. Ekkor keletkezett a ma is látható egyterű, szentélyszűkület nélküli, keleti végén sokszögzáródású, sarkain és hajója déli oldalán támpilléres kápolna. Bejárata nem a falu felőli, hanem a déli oldalon nyílt.
A gótikus épület a török háborúk idején súlyosan megrongálódott, boltozata beomlott, nyugati oromfala ledőlt. Az 1700-as években visszatérő lakók helyreállították, majd 1758 után került sor a barokk stílusú átépítésére. Ebben az évben telepedett le Botpusztán – akkor báró Sándor Antal birtokán – két olasz szerzetes. A hat évvel korábban Spanyolországban alapított, Krisztus-követő nazarénus kolduló és betegápoló rend tagjai számára építették a templom északi oldalához csatlakozó klastromot, amely a korabeli pestisjárványok idején ispotályként is szolgált. Erre utalnak a közelben feltárt tömegsírok. A kápolna nyugati falán ebben az időben nyitották az új kőkeretes kapuzatot, a fölötte látható ablakot, s ekkor építették a kegyúri karzatot.
A település 1945-ig a környéken nagybirtokos Sándor-Metternich-család kezén maradt. Az oroszok háborús károkozásai, majd a hosszú katonai igénybevétel miatt tönkrement és elnéptelenedett Botpuszta a 80-as évek végétől új életre kelt. A kápolnát, amely a 70-es években már pusztulásnak indult rom volt, helyreállították. Lebontották a nyugati sarkok támpilléreit és a déli toldalékot. A hajó délnyugati végénél, szemmagasságban látható az a falba foglalt kőlap, amelynek különös bekarcolt jelei különböző hipotéziseknek adnak tápot. A boti kápolna – az utóbbi években egyre látogatottabb, kitűnő bort termelő Etyek község „hátsó udvarában” – megismerésre méltó, szerényen rejtőzködő műemlékünk.