Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy színészeink között van-e olyan, akinek a közvéleményre gyakorolt hatása Arnold Schwarzeneggeréhez mérhető. Igazi, végigálmodott amerikai álom, ahogy az osztrák származású Terminátor Kalifornia kormányzója lett. Lehetséges-e hasonló magyar álom?
A mi jelenlegi miniszterelnökünknek is nagy hendikeppel kellett megküzdenie, míg eljutott a bársonyszékig, de ő egyrészt sohasem volt hivatásos színész, másrészt pedig nem Grazban látta meg a napvilágot. De azért elmondhatjuk, hogy az ő karrierje szintén nevezhető „magyar (rém)álomnak”, Gyurcsány azonban, aki nagyon mélyről, a KISZ KB-ből indult, ha minden jól megy, rálicitálhat. Ebből is látszik, hogy a magyar választó hasonlít a kaliforniaihoz: azt választ, akit akar.
Én mégis azt mondanám, hogy a mi igazi hősünk, aki mindenféle szempontból az amerikai példához mérhető, nem más, mint Demszky Gábor. Budapest ugyan nem Kalifornia, de Demszky az egyik legjobb színész, aki valaha politikai pályára lépett. Játéka szinte eszköztelen, mégis elsöprő erejű. (E téren Budapest – gyakorlatilag láthatatlan – utcaseprőit is felülmúlja.) Nem csinál semmit, viszont gyakran kifejezi afeletti aggodalmát, hogy a különböző kormányok szűkmarkúsága miatt lerohad a főváros. Jó gazda tehát, a jószágon a szeme, nem tehet a szüntelen hét szűk esztendőről, általában ő semmiről sem tehet, ő a született főpolgármester, akit sem a jobb-, sem a baloldal nem támogat, s már az is kétséges megint, hogy képes lesz-e megépíttetni a négyes metrót. Mint tudjuk, ő nem KISZ KB-titkár volt, hanem hivatásos üldözött, akinek hősi mítoszához szervesen hozzátartozik, hogy összeakaszkodott holmi budapesti rendőrökkel, akik most – elvileg – az ő égisze alatt szolgálnak. Ő, ha nem is annyira izmos, mint Schwarzenegger, de jobb nála, s bármily hihetetlen, magasabb is. (Az SZDSZ egyébként kedveli a szép szál embereket, Kuncze, Magyar Bálint, Fodor Gábor. Szinte óriások ők, testi értelemben, szellemi nagyságukról pedig a szabad magyar média gondoskodik.)
Demszky teljesítménye egyszerűen elképesztő. A bús pesti nép lelkéből lehetetlennek látszik kiűzni. Történjen bármi, botladozzunk szeméthegyekben, emelkedjenek akárhogy a BKV-tarifák, akár meg is szűnhet a tömegközlekedés, Demszky örök. Mintha a semmiből font glória lebegne a feje fölött, ismét és ismét rá szavaznak a roskadozó főváros lakói, ő őrzi nimbuszát, amely vagy egy emberöltővel ezelőtt keletkezett, s semmiféleképpen nem köthető főpolgármesteri tevékenységéhez. Persze nélküle Budapest már rég a szociké lenne, akik között megközelítőleg sincs hozzá hasonlítható színművész.
Az ő trükkje az volt, hogy sohasem lépett színpadra, s sohasem játszott filmben. (Bár ki tudja.) Így aztán tehetségét nem koptatta el. A politika színpadán viszont azonnal kiderült, s újólag is folyton kiderül, hogy vérbeli komédiás. A legjobbak közül való. Sohasem ripacskodik, sohasem harsány, de PR-szempontból mindig jókor, jó helyen van, mosolya lefegyverző, áthárítóképessége felülmúlhatatlan. Az Orbán-kormányt általa is utálták a budapestiek, korántsem számítva arra, hogy a fővárosi önkormányzat a szocialisták regnálása alatt lehetetlenül el végképp, s a város közlekedési szempontból (is) a mélypontjára jut. Demszkytől a teljes csőd bejelentését is jó szívvel fogadja majd a derék pesti nép.
Hogy Schwarzenegerrel szemben is győzne-e mondjuk a hetedik kerületben, én nem tudom…