A presztízs győzelme

Szaddám Huszein elfogásának híre szinte villámcsapásként érte a közvéleményt, amely huszonnégy óra elteltével azonban újból találgatásokba kénytelen bocsátkozni. Bármily furcsa, az elfogástól számított huszonnégy óra elteltével a kérdés szinte ugyan az, mint eddig: hol van Szaddám Huszein, s ha már likvidálni nem sikerült, miként ítélkeznek majd felette.
Rostoványi Zsolt, a közgazdasági egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének vezetője szerint Szaddám Huszein elfogása leginkább presztízsgyőzelmet jelent, amely – nem mellékesen – jókor jött a már most az elnökválasztásra készülődő George Bush tekintélyének. A szakértő azonban úgy véli, az elfogás ténye önmagában nemigen befolyásolja majd az eseményeket, hiszen látható, eddig sem a rezsim volt elnöke koordinálta az eseményeket. Rostoványi szerint elképzelhető, hogy bizonyos csoportok részéről felerősödhet az agresszió, de az iszlamistákra és a beszivárgó csoportokra valószínűleg nem lesznek hatással a történtek, hiszen ők nemcsak a megszállókkal, hanem Huszeinnel is szembenálltak.
A tanszékvezető szerint kissé ellentmondásos, hogy az elsőként megnyilatkozó Tony Blair brit miniszterelnök az iraki büntetőbíróság mellett tört lándzsát, Washington viszont minden bizonnyal maga bíráskodna. Nem nagy az esélye, ugyanakkor az sem zárható ki, hogy nemzetközi bíróság áll fel. Rostoványi Zsolt szerint, amennyiben Blair javaslata válik valóra, akkor akár halálra is ítélhetik Szaddám Huszeint. Bárhogy is alakuljon azonban a jövő, annak kockázatát mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a volt elnök a védekezés során felmagasztalhatja magát, így sokak szemében végül akár mártírrá is válhat.