A szocialista amnézia koszorúja

Könnyen megjósolható, mennyi hitele lenne annak a történelmi tanulmánynak, amely azzal a meghökkentő kijelentéssel indulna, hogy a mohácsi vész 1527-ben volt, esetleg az 1243-as tatárjárás következményein borongana, avagy örömteli évként emlegetné 1946-ot, a második világháború befejezésének esztendejét. Ki-ki döntse el tehát, milyen komoly dolgozat íródott a Népszabadságban, amelynek keddi vezércikke nem kevesebbet állít, mint hogy a taxisblokád 1991-ben zajlott. Természetesen a cikkíró nem kimondottan a taxisblokádra fókuszált, parittyáját a legnagyobb ellenzéki pártra irányozta, imígyen: „A Fidesz koszorúja Antall József sírján a hazugság koszorúja lesz. Először is le kell szögeznünk, hogy a kormány hazudott – mondta Orbán Viktor Antall József kormányáról 1991. október 29-én a parlamentben a taxisblokád után.” Melodramatikus felütéssel így folytatja: „Először is le kell szögeznünk, hogy a Fidesz hazudik.” Majd kifejti: azért érdemli meg a Fidesz a kemény szavakat, mert a párt jelenlegi emlékezete szerint nem vett részt a Demokratikus Chartában, s nem állt oda a taxisblokád idején a törvényellenes tüntetés mellé sem.
Holott… – s erről szól a vezércikk. Vagyis: dehogyisnem, odaállt és dehogyisnem, részt vett a chartában.
Először is le kell szögeznünk: a Népszabadságot megcsalja a memóriája, ami a közelmúlt dátumait illeti.
Másodszor – ismét kölcsönvéve a szellemes fordulatot – le kell szögeznünk: a Népszabadságnak rossz az emlékezete még abban is, ami a saját maga által leírtakat illeti. (Saját magukat sem olvassák?) Ha ugyanis legalább visszalapoztak volna a Népszabadság 1991. december 9-i számára, ott ezt a kis írást találták volna: „A Fidesz parlamenti frakciója nyilatkozatot adott ki, melyben megütközésének adott hangot, amiért a charta szervezői a »nyilatkozatot« a hét végén mozgalommá alakították és szóvivőket választottak. A nyilatkozat leszögezi: a chartához csatlakozó frakciótagok aláírásukkal nem adtak felhatalmazást mozgalom szervezéséhez.” S ha már belejöttek a saját maguk által közöltekkel – illetve (az akkor még?) „szocialista napilappal” – való beható ismerkedésbe, egy füst alatt a következő lapszámot is felnyálazhatták volna, amelyben az Éles sarokban megróják a Fideszt az elhatárolódásért, azért, hogy a fiatal demokraták szerint a demokráciát parlamenti keretek között kell megvédeni. Vagyis: a Fidesz be sem lépett a Demokratikus Charta nevű, kormánymegdöntésre szakosodott mozgalomba.
Harmadszor pedig le kell szögeznünk: laptársunknak a türelme is igen véges, s figyelme szelektív, ami a parlamenti jegyzőkönyvek böngészését illeti. Az ominózus taxisblokád után tudniillik Orbán Viktor így határolódott el az akciótól: „Bár megértjük a megmozdulást kiváltó indulatokat, de nyíltan meg kell mondanunk, hogy óriási felelősséget vesz magára, aki mégoly jogos követeléseinek alátámasztására utcára vonul és másokat utcára visz. (…) Reméljük, hogy a kormány levonja a megfelelő következtetéseket, ez azonban nem az ellenzék dolga. Azt is reméljük azonban, hogy a jövőben minden politikai erő, így a parlamenti ellenzéki pártok mindegyike hasonló esetben arra törekszik majd, hogy a konfliktusokat minden erejével az alkotmányosság keretein belül tartsa, a kompromisszum elérésének igényével és a kompromisszum útjára terelés szándékával.”
Antall József amúgy mindig elismerőleg nyilatkozott a Fideszről, szemben a baloldali-radikális pártokkal, amelyekkel eleve kizárta a lehetséges politikai együttműködést. Akinek – eltérően az egykori (?) szocialista (korábban: MSZMP KB) napilaptól – van türelme végiglapozni a régi országgyűlési beszédeket, meggyőződhet róla (www.parlament.hu).
Azért egy idézet álljon itt Antall József egykori miniszterelnöktől is: „Éppen ezért sem akkor, sem most, sem azóta soha rossz néven nem vettem, és biztosíthatom Orbán Viktort, hogy semmi körülmények között nem fogom zokon venni a kritikáját, akár élesen is fogalmazza meg, hiszen az ellenzéknek valóban az a dolga, hogy kifejtse ellenvéleményét, elemzését, kritikáját adja…”
Rotterdami Erasmus írta A balgaság dicséretében: nem szereti az olyan ivócimborát, aki mindenre emlékszik. Le kell szögeznünk: a nagy holland humanista egészen biztosan örömmel poharazgatott volna a Népszabadság szerkesztőivel.