Anarchisták karácsonya

A Romano Prodi elleni szombati merénylet ismét ráirányította a figyelmet a különböző európai anarchista szervezetek tevékenységére. Az Európai Bizottság elnökét a mostani eset előtt, december 21-én már megpróbálták meggyilkolni két házi készítésű pokolgéppel, karácsony előtt pedig egy Prodi-kötetet árusító könyvesbolt kirakatát törte be egy ismeretlen – feltehetően magyar származású – merénylő.

A hírek szerint a Romano Prodi elleni december 21-i merényletet a FAI (Nem Hivatalos Anarchista Szövetség) nevű olasz anarchista szervezet vállalta magára. Az akkori támadás után a csoport a La Reppublica lap szerkesztőségéhez eljuttatott levelében az új európai rendet is hevesen bírálta. A FAI állítólag öt szervezetet tömörít, de az említett cselekményekig nem hallattak magukról. Könnyen meglehet, hogy az elnevezés nem valódi, mindössze afféle alkalmi csoportosulást rejt, és az is előfordulhat, hogy egy létező szervezet hajtotta végre a merényleteket ezzel a fedőnévvel.
Miután azonban az olasz anarchista szervezetek egy tőről fakadnak, a Nem Hivatalos Anarchista Szövetség tagsága mégsem ismeretlen az olasz rendőrség előtt. Az olasz anarchisták hosszú évek óta minden lehetséges fórumon együtt tüntetnek kommunistákkal, trockistákkal, szindikalistákkal és más szélsőbaloldali csoportokkal. Gyakorlatilag minden államellenes, felforgató tevékenységet támogatnak, globalizmusellenes harcukban az erőszakos fellépéstől sem riadnak vissza. Nem utolsósorban az olasz anarchisták tevékenysége vezetett ahhoz, hogy zavargásokba torkollottak az indulatok Genova, Seattle, Davos, Prága és Nizza utcáin.
Aligha véletlen, hogy Itáliában – bár kétes hatékonysággal – szép számmal működhetnek a szélsőbaloldali szervezetek, hiszen a közelmúltból is akad eredményes példa a társadalmi felforgatásra.
A közhiedelemmel ellentétben ma is létező Vörös Brigádok terrorszervezet hetvenes évekbeli tevékenysége, harcmodora fontos útmutatást jelent a mai radikálisoknak. Mindazonáltal az olasz anarchista mozgalom erősen megosztott, kisebb csoportjaik és frakcióik más-más célokat tartanak szem előtt.
A robbantásokban jeleskedő Július 20. Brigád elnevezésű szervezet például a nagytőke elleni harca mellett a börtönőrök likvidálását tekinti fő feladatának. Nem zárkózik el az utcai csetepatétól a magát autonómiamozgalomként megjelenítő Tute Bianche nevű szélsőbaloldali társaság sem, akik a tüntetéseken viselt fehér viseletükről kapták nevüket.