Érdek

Ezért nem szabad hagyni, hogy más irányú elfoglaltságaink szökkenjenek szárba. Mert mindig ez a vége. Ha valaki úgy vélné, hogy a más irányú elfoglaltságok előnyben részesítése csak úri kedvtelés, semmi más, hát súlyosan téved. A káros mellékhatásokról legújabban Horn Gyula adhat igazolást. Neki nemrégiben voltak más irányú elfoglaltságai, és miattuk arra kényszerült, hogy érdekei képviseletét rábízza egyenesen Kovács Lászlóra. És ezt nem kellett volna.
Kovács László a hóna alá csapta Horn Gyula érdekeit, néhány napra szögre akasztotta paranoiába hajló Orbán-fóbiáját, és kiröppent Brazíliába, a Szocialista Internacionálé kongresszusára. Amúgy nem ment volna, mert a munkája tengernyi, de ha Horn Gyula kéri őt, akkor nem kérheti hiába. Kovács László már a repülőgépen kigöngyölte Horn Gyula érdekeit, nézegette őket, és úgy látta, hogy téves érdekek azok. Horn Gyula a rossz érdekeit adta ide, mérgelődött. Ezeket nem lehet képviselni, Horn Gyula igazi érdekei egészen mások, így morfondírozott Kovács László. Vívódott, hogy a megbízás betűjét vagy a szellemét tartsa-e majd szem előtt a kongresszuson, és úgy döntött, ő bizony Horn Gyula valódi érdekeit képviseli majd, nem azokat a hibásakat, amelyeket Horn Gyula hamarjában odaadott neki. És így is tett.
Az eredmény az lett, hogy a Szocialista Internacionálé kongresszusa nem erősítette meg Horn Gyula alelnöki megbízatását. Az internacionális küldöttek egy váratlan fordulattal Kovács Lászlót választották meg alelnöknek Horn Gyula helyett, aki ez idő alatt más irányú elfoglaltságainak hódolt. Amikor pedig a hódolásban elfáradt, azzal a kellemes gondolattal ringatta magát álomba, hogy érdekeit az időeltolódás miatt éppen most képviseli keményen Kovács László. Horn Gyula csak napokkal később ébredt rá a szilaj valóságra, amikor az internet ráontotta a bút, konokon és fájón. Horn Gyula megdöbbent, és szent esküvel megfogadta, hogy Kovács Lászlónak a jövőben azt sem hiszi el, ha szembejön.
Mi természetesen fejet hajtunk Horn Gyula fájdalma előtt. Vigasztalásul talán csak annyit mondanánk a veterán diplomatának, hogy lépjen túl a történteken, és gondoljon arra, az ilyen csalódások edzik férfivá a férfit. Mert Horn Gyula esetét Kovács Lászlóval, bármily kirívónak tűnik is, alapjában véve mégiscsak egy rutin mintavételnek kell tekintenünk. Nem Horn Gyuláé az első érdek, amelyet óvatlanul Kovács Lászlóra bíztak, és vélhetően nem is az utolsó. Horn Gyula előtt pórult járt már például az összmagyarság, amikor érdekeinek képviseletével ugyanezt a trükkös Kovács Lászlót ruházta fel. Kovács László azokat is megtekintette, visszacsomagolta, és haladéktalanul megtámogatta a román és a szlovák érdekeket. Az összmagyarság is megdöbbent, ám az összmagyarságnak is csak annyit mondhatunk, hogy a bajban nincsenek egyedül. A magyar szocialisták is Kovács Lászlóra bízták az érdekeiket, és lám, a jobboldal már ötven százalék felett jár a közvélemény-kutatásokon, míg a magyar szocialisták lassan, de tartósan közelítik a harmincat.
Persze hiba lenne azt állítanunk, hogy Kovács László képtelen a hatékony érdekképviseletre. A virsliárusok például elégedettek vele.