Idézetek, következtetések pró és kontra

Megyeri Dávid (A szocialista amnézia koszorúja, december 6.) nagyon helyesen szememre veti, hogy cikkemben (A hazugság koszorúja, Népszabadság, december 2.) elírtam egy évszámot. Magam is bosszankodtam, amikor – sajnos már csak a lapban – észrevettem a hibát. Ellenben Megyeri nem tájékoztatja olvasóit arról, hogy milyen idézetekre alapoztam általa helytelennek vélt következtetéseimet. Ez viszont nem helyes. Érdemes tehát legalább részben pótolni.
Orbán Viktor a taxisblokád után, 1990. október 29-én többek között ezt mondta az Országgyűlésben: „… a kormány nemcsak az erkölcsi, de jogi alapját is elvesztette annak, hogy akár a blokád résztvevőit, akár az őket támogató politikai erőket az alkotmányosság talajáról való letéréssel vádolja.” A Fidesznek a taxisblokádról kiadott nyilatkozatában többek között az áll, hogy „Amíg a belügyminiszter egy szűk elit akciójáról beszél és a rendőrséggel fenyegetőzik, megmozdult az ország. (…) a szabadon választott kormány hazugságai megingatják a demokráciába vetett bizalmat. (…) Tiszteletben tartjuk és támogatjuk mindenkinek azt a jogos igényét, hogy elégedetlenségét az állampolgári engedetlenség bevált módszereivel juttassa kifejezésre.” 1991. december 2-án, Surányi György jegybankelnök eltávolítása után Orbán Viktor bejelentette az Országgyűlésben, hogy „a miniszterelnök úr lépése után ma délelőtt a frakciónk úgy döntött, hogy minden egyes tagja aláírja a Demokratikus Chartát.”

Révész Sándor
Népszabadság