J. Zoli szelektál

Nincs kizárva, előbb-utóbb belebotlik egy fürdőszobatükörbe Gál J. Zoltán kormányszóvivő, az pedig megkérdezi tőle: nézz már velem szembe, te J. Zoli, eredetileg vagy ilyen, vagy megcsapott a mozdony füstje?
Utóbbira gyanakszom. Amióta Gál J. szóvivő titkos sajtótájékoztatókat tart a kabinettel szimpatizáló újságíróknak, néhányunkat elfog a bizonytalanság, mi a csudának tipródunk errefele, amikor itt van nevezett Gál J. Zoltán, aki ki szokta porciózni a megjelentethető híreket – örvendezzen, aki kapott belőle, aki meg nem, szálljon magába! Ha kormányzati tényező lennék, csak átnézném: medrükben folynak-e a dolgok, netán kijárta az éppen pozícióban lévő szóvivő a selyemzsinórt…
Szolidabban: muzsikmódszernek tartom, hogy a Magyar Köztársaság kabinetszóvivője maga válogassa meg: a hivatalos blablaszövegen túl kiket lát el többletinformációval. Afféle kis palotapincsis dolognak tartom az egészet. Birtoklom a sajtómonopóliumot! Az én házam az én váram. Téged beeresztlek, téged megharaplak… Ezt megmorgom, azt megnyalogatom. Vajon elpilledt óráiban is ez a muzsiktempó dominál J. Zoliban, vagy akkor alamizsnát ad a koldusnak, behívja az arra járó jobboldali hírlapírót… Szakemberrel kellene elemeztetni Gál J. Zoltán munkásságát, a diagnózisban pedig okvetlenül szerepeljen a Köztársaság téri kórokozó, netán a másik lehetséges változat, hogy nevezett maga nézi betegnek környezetét, holott ő szorul hőmérőre.