Jön a Mikulás

Kíváncsi vagyok, mit rak a Mikulás ma este Kovács László szocialista pártvezér cipőjébe. (Ők még Télapónak hívják a szánkós öregurat.) Egyáltalán kiteszi-e cipőjét az ablakba Kovács bácsi, vagy fütyül a lappföldi emberre, s mindent úgy csinál, mint azelőtt: papucsba bújik, hálósapkát húz a fejére, maga mellé veszi a pártbizottság körzeti maciját és álomba szenderül.
Ha én lennék Kovács bácsi, ma este bizony fényesre pucolnám a cipőmet, s azon drukkolnék elalvás előtt, nehogy a söjtöri Mikulást küldje ki hozzám az ügyelet, netán a vecsési számlagyárból érkezzen a párt Télapója. Rénszarvasszán csilingelését szeretném hallani az ablakom alatt – EU- és NATO-puszik cuppognának odalentről hóropogás közepette, s mire rám virradna, már ott gubbasztana lábbelimben a sok-sok csokivá dermesztett Polt Péter, Kondor Katalin, Szász Károly, netán Járai Zsigmond is karba öltve a statisztikás Mellár Tamással.
Csak hát eljön-e a Mikulás ma este a Kovács-portára, s ha igen, csokifigurákat hoz-e, avagy krampuszt, kifaragott sütőtököt esti fényben, Keller Lászlóra mintázva…
A várakozás órái ezek, Kovács bácsi. Itt még minden megtörténhet.
Lehet, hogy egy levélke lesz a cipőcskében Kulcsár Télapótól Bécsből, netán egy másik pénzcimbora, Rejtő E. Tibi küld bizalmas jókívánságokat a Gyorskocsi utcai Mikulás-központból – s ugyanezeket az üzenetkéket mások is megkapják. Aki kapja, annak majd csengetnek… Csilingelni fog majd a szán (is).
Bárhogy lesz is, kedvünket ne szegjük. Mert, mint tudjuk, ez az építkezés Mikulása. Kétkezi melósember. Ajándékot még nem hozott, csak zsákot, amit ráraktak hátára. Az sem kevés. Viszont sok.
Virgácsból állítólag jó a felhozatal.