Megoszló vélemények a brüsszeli kudarcról

A sajtó- és politikusi reakciók szerte Európában nem hagynak kétséget afelől, hogy kudarcnak ítélik az európai alkotmányról határozó brüsszeli csúcsértekezletet.

Az európai alkotmányról határozó brüsszeli csúcsértekezlet baljós előjelek közepette kezdődött, s szinte szürreális lett volna, ha sikerrel ér véget – írta hétfői vezércikkében a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung. A szerző szerint a brüsszeli csúcs olyan év lezárása volt, amikor felszínre kerültek az Európai Unió ellentmondásai, a régi tagok széthúzása, de a nézetkülönbségek is a régiek és a 2004 májusában csatlakozó újak között. Mivel ennyi minden összejött (megosztottság az iraki válság és a stabilitási paktum ügyében, a hatalomelosztásnak a szavazatsúlyozás kapcsán felszínre került kérdése), nincs sok értelme a kudarc felelőseit megnevezni.
Visszautasítják a hétfői lengyel lapok azokat a vádakat, hogy egyedül Lengyelország lenne a felelős az Európai Unió alkotmányozó értekezletének fiaskójáért. A lengyel kormány világos jelzést adott, hogy Lengyelország kiszámítható, bár nem könnyű partner; nyitott az érvekre, de elutasítja a fenyegetőzést és a zsarolást – írta Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője. Leszek Miller miniszterelnök és Wlodzimierz Cimoszewicz külügyminiszter úgy viselkedett Brüsszelben, ahogyan előre megmondták, és amire a szejm külön határozata is kötelezte őket. A lap brüsszeli tudósítói sorra veszik a Lengyelország számára várható állítólagos hátrányos következményeket. Egyes vélemények szerint – írják – romolhat az ország megítélése a világban, bár a politikai elitek többsége – talán a német kivételével – úgy véli: Varsó úgy viselkedett, ahogyan kell; védelmezte érdekeit, és kész volt a kompromisszumokra, „arcának megőrzése mellett”.
„Nem sikeres, de nem eredménytelen” konferenciának nevezte ugyanakkor az Európai Unió alkotmányáról folytatott hét végi brüsszeli csúcsértekezletet Kovács László külügyminiszter. A Magyar Televízió Nap-kelte című műsorában Lengyelország magatartásáról – kérdésre válaszolva – a külügyminiszter azt mondta: „Amikor egy ország mindenkivel szembemegy, az hosszabb távon sem válik be, mert inkább ellenszenvet vált ki (…), a kézfogásra nyújtott kéz politikája eredményesebb, mint az ökölbe szorított és asztalt verő kéz politikája; a külpolitikában nagyon igaz az, hogy nem legyőzni, hanem meggyőzni kell a partnert.”