Nehéz választási év elé néz Ukrajna

Könnyű szívvel és súlyos előérzetekkel hagyta maga mögött Ukrajnát Leonyid Kucsma államfő, aki orvosai tanácsára a németországi Baden-Badenben köszönti az új évet. Az elnököt elégedettséggel töltötte el, hogy a parlamenti többség igent mondott az alkotmánymódosítás folyamatára, amely szerinte csak az első lépés volt a „történelmi fejlődés fölöttébb felelősségteljes szakaszán”, ám mindenképpen „kimagasló záróakkordja lett a leköszönő 2003-as esztendőnek”.

Ukrajnában ma már minden a következő év őszén sorra kerülő elnökválasztásról szól, jóllehet még tíz hónap van hátra a Kucsma-rezsimre vonatkozó szabadalom lejártáig, és egyelőre még azt sem lehet tudni, milyen forgatókönyv alapján megy végbe a hatalomváltás, illetve lesz-e egyáltalán bármiféle változás. Mindenkinek nyilvánvaló ugyanis, hogy az alkotmánymódosításra irányuló törekvések egyértelműen a jelenlegi hatalom legjelentősebb ellenfelének számító Viktor Juscsenko jobboldali politikus, minden idők legsikeresebb volt kormányfője semlegesítésére irányulnak. Ebből következően könnyen megtörténhet, hogy az alkotmánymódosítás nemcsak a jelenlegi hatalmi elit pozíciójának megerősödését eredményezi majd, hanem a „Kucsma-3” kód alatt emlegetett forgatókönyv gyakorlati megvalósítását is.
Mára ugyanis szinte semmi esélye nem maradt annak, hogy a parlamenti ellenzék megakadályozza a Kucsmához hű erők mesterkedéseit, hiszen gyakran nem csupán a lényegtelennek tűnő kérdésekben nem tudnak egyetérteni, hanem az egymás iránti gyűlöletüket sem képesek féken tartani. Azzal pedig, hogy a közelmúltban főügyésszé kinevezett első házelnök-helyettes megüresedett székét a parlamenti többség nagylelkűen a kommunistáknak engedte át, úgy tűnik, a hatalom az elvtársak hatvan szavazatát is megnyerte magának. Petro Szimonenko kommunista pártelnök ugyan tagadja bármiféle alku megkötését a többséggel, ugyanakkor nem zárkózik el a velük való együttműködéstől az alkotmánymódosítás kérdésében, de csak azután, hogy a legfelső tanács elfogadja és az államfő aláírja az arányos választásról szóló törvényt.
A játszma tehát még korántsem ért véget. Az első forduló ugyan a többség diadalát hozta, ám elemzők szerint ez még egyáltalán nem jelenti egyben az ellenzék vereségét is. Sokkal inkább pillanatnyi kudarcát csupán, amiből még könnyen erényt is kovácsolhatnak maguknak. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a törvénytervezet első olvasatban történő elfogadása a házszabály megsértésével történt, arról már nem is szólva, hogy a szavazás pillanatában 276 képviselőt nagyítóval sem lehetett találni az ülésteremben.