Profán háromság

Most aztán föl van adva a lecke. Ilyenkor bánja az ember, hogy elbliccelte a tudszoc-órákat: most biztosan értené Szili Katalin tételét az MSZP hármas természetéről. Az elnökhelyettes asszony azt találta mondani Szegeden: a vezető kormánypártban valójában három párt van. (Hívő katolikusként nyilván a Szentháromság motoszkált az agyában, de tekintsük ezt inkább profán háromságnak.) Ezek a következők: az ideológus szocialisták (az ő dolguk választást nyerni), a technokrata szocialisták (övék a kormányzás súlyos keresztje), valamint a zsákmányszerző szocialisták (ők biztosítják a politikai váltógazdálkodás érvényesülését, mivel garantálják a választások elvesztését).
Valami rémlik a szocialista dialektikáról, de nehéz eldönteni, hogy ez most a hegeli vagy a lenini megközelítés: a talpán áll-e vagy a fején. Azonkívül a legnagyobb jóakarattal sem tudunk Szili fejébe kukkantani: melyik párttársát melyik kategóriába sorolja. Leginkább a zsákmányszerző harmad izgatja a közvéleményt: vajon például Gyurcsány Ferenc idetartozik? Ha igen, akkor Szili az Országgyűlés elnökeként miért mentette meg őt a leszavazástól egy ideológusi-kormányzati gombnyomással? S ugyan kik tartoznak (ugyancsak egy szegedi pártéleti gyöngyszemet idézve) a KISZ-esek élhetetlenjei közé? Káderpolitikailag zavarban vagyunk, mert például Kiss Péter, a jelenlegi kancelláriaminiszter nemrégiben még a Fiatal Baloldal nevezetű KISZ-utódszervezet élén kovácsolta a boldog jövőt… Szili Katalin nem először pártütő, mint ahogy a választmányi elnök Jánosi György sem. Ő egy minapi lapinterjúban kerek perec kijelentette: a Medgyessy–Gyurcsány vonal kifulladt. Nem gazdagodni kell, hanem az emberek közé menni. (Ha lehet, nem mágnás módra, mint Söjtörön.) Egyelőre nem tudni, mit szólnak ehhez az emberek (akik e szóhasználat szerint valahol a szocialisták halmazán kívül helyezkednek el), de lehet, hogy nem is érdekes, elvégre Kovács László pártelnöknek nem volt minderről mondanivalója a tévében. Majd az elnökségi ülésen kiosztja a renitenseket, a sajtón keresztül nem üzenget nekik – üzente nekik. Kovács pártelnök velejéig demokratikus pártvezető: mindig szemtől szembe mondja meg a véleményét elvtársainak, soha nem cselekszik a hátuk mögött. Azt pedig, hogy Horn Gyulának az internetről kellett megtudnia: Kovács megpuccsolta őt a Szocialista Internacionálé alelnöki székében, csakis Horn világháló-függősége okozta.
Az MSZP elnöke mindazonáltal mégis elárult egyet-mást arról, miként viszonyul a szocialisták zsákmányszerző platformjához. „Én nem tagadom, hogy nálunk előfordul ilyesmi, hát volt rá néhány konkrét eset is, nem a párt vezető politikusai részéről, de hát van harmincezer párttag, hát miért ne fordulhatna elő köztük olyan, aki törvényt sért, az meg is kapja a magáét egyrészt az igazságszolgáltatástól, másrészt a pártból is távoznia kell.” Világos beszéd. Kérdéseink: milyen konkrét esetekre gondol az elnök úr? Hol kezdődik az MSZP-ben a párt vezetése? Mely konkrét esetekben sújtott le az igazságszolgáltatás ökle? Azonkívül, hogy mondjuk a vecsési számlagyárost kizárják és Tribuszernét nem indítják egyéni körzetben, mit tesz a párt a zsákmányszerzőktől való elhatárolódásért? Születik-e elnökségi határozat arról, hogy Gyurcsány Ferenc, Juhász Ferenc, Medgyessy Péter (m. v.) és mások nem tartoznak a zsákmányszerző platformhoz?
A válaszadáshoz (a profán háromság jegyében) idézzük Kovács Lászlótól a zsákmányszerzéssel kapcsolatos ideológiai-kormányzati szocialista alapvetést: „Egyet nem szabad csinálni: politikusként meggazdagodni…”