Testre szabott olasz médiatörvények

Miközben az olasz kormányzat érvelése szerint a napokban elfogadott médiatörvény a valódi sokféleség megvalósítására ad lehetőséget, az ellenzék alkotmányellenesnek minősíti a létrejött szabályozást, mondván, az korlátozza az információs szabadságot, s egyébként is alkotmánysértő. A sajtó kegyetlenül szembefordult a törvénymódosításban talán legérintettebb Silvio Berlusconival, már-már komikusnak nevezve a kormányfő hatalmasra puffasztott médiabirodalmát. A vidám olaszoknak valami miatt mégis elment a kedve a nevetéstől.

Silvio Berlusconi olasz kormányfő kétségtelenül nehéz napjait éli. Nyakán az uniós alkotmányozó csúcs, az olasz szakszervezetek milliós nagygyűlésen tiltakoztak a kormány által tervezett nyugdíjreform ellen, ráadásul nemcsak gyomorpanaszai, hanem az újságírók és a színházi rendezők is folyton kínozzák. A római Teatro Olimpico például telt ház előtt játssza Dario Fo Nobel-díjas író, rendező szatirikus „szemtelen” darabját, amelynek története szerint Berlusconi megsebesül, s a sebészek fél agya helyére Vlagyimir Putyin orosz elnök agyféltekéjét helyezik. Az olasz kormányfőnek azonban nemcsak az arcátlan szatíra miatt fájhat a feje, rájár a rúd a szenátus által a napokban véglegesen elfogadott médiatörvény miatt is, minek okán az olasz sajtó és az ellenzék kíméletlen támadásba lendült ellene.
Az új jogszabály hatályon kívül helyezi a legfelső bíróság azon határozatát, amely előírta a Berlusconi tulajdonában lévő három televíziócsatorna közül az egyik számára azt, hogy ez év végéig álljon át a műholdas sugárzásra. Az új szabályozás emellett lazít a televíziókat korlátozó, reklámra vonatkozó előírásokon, és 2009-től lehetővé teszi a televízióadók tulajdonosai számára lapkiadók megvásárlását is. A törvény emellett úgy rendelkezik, hogy a RAI közszolgálati televízió és rádió kuratóriuma jelenlegi összetételében csak a jövő év februárjáig maradhat hivatalában, vagyis azt követően Berlusconi még jobban érvényesítheti befolyását a közmédiában.
A jobboldali kormányzat szerint az új szabályozás mindössze a sokféleség megerősödését segíti elő, a sajtó által felkarolt ellenzék azonban alkotmányellenességet kiáltott, s az államfőhöz fordult. Mint arra felhívták a figyelmet, Berlusconinak már így is a tulajdonában van Itália mindhárom, országos terjesztésű magántelevíziója, tulajdonosa a Mondadori vállalatnak, amely a legjelentősebb kiadó Olaszországban, sőt, valamelyest még a RAI közszolgálati rádió- és tévécsatorna felett is ellenőrzéssel bír. A miniszterelnök kritikusai úgy gondolják, a már csak Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök szignójára váró törvény egyedül Berlusconi birodalmának, a Mediasetnek a további erősödését segíti elő.
A Corriere della Sera milánói lap úgy vélte – egy a törvény alsó- és felsőházi elfogadását követően megjelent karikatúrája legalábbis erre utal –, ezután valóságosan is alkalmazható lesz a mondás, miszerint a csapból is Berlusconi folyik. Rajzukon három tévékészülék látható, melyek képernyőjén Berlusconi szerepel, amint különféle parókákban vigyorogva kíván jó reggelt, jó napot és jó estét.
Kár volna tagadni, hogy Berlusconi médiabefolyása példa nélküli egész Európában. A vele szemben szárnyra kapott, s korlátlanul terjesztett szemtelen szatírák és kíméletlen kritikák azonban arra utalnak, nem éppen reálisak azok a vélemények, amelyek szerint a vélemény szabadsága és a pluralizmus halálra van ítélve Olaszországban. Berlusconi persze kétségtelenül szereti testre szabni a törvényeket, s talán nem véletlen, hogy a vállalati mérleghamisítást szankcionáló törvény módosítása után a médiatörvények „finomítására” is hamarosan sor került.