Bennfentesek

Lakáshoz jutni mindig öröm. Így volt ez a régi szegény világban, meg akkor is, amikor az ember volt a legfőbb érték, de egy saját otthonra tizenöt-húsz évet kellett várnia a családos dolgozónak. Hiába épültek százezerszámra a panellakások, a hiány csak nem akart szűnni. Az igénylők közt nehéz volt különbséget tenni, szociálisan mind rászoruló volt, de a várólistákon gyorsan előre lehetett lépni az üzemi MSZMP- és KISZ-szervezetek közbenjárásával. A pártbizottságok, a szakszervezetek vezetői, a belügyiek és a munkásőrség tagjai – az úgynevezett bennfentesek – akár soron kívül is új lakáshoz juthattak a rendszer megbízható kádereinek fenntartott lakásalapból.

Erről a világról bizonyára sok érdekeset tudna mesélni Csabainé lakásügyi megbízott, hiszen ő már a ’70-es évek elején nagyüzemi szakszervezeti titkár volt, majd a nyíregyházi városi tanács tagjaként, sőt tanácselnökeként hivatalból tudnia kellett minden egyes „K-vonalas”, odafentről intézett lakáskiutalásról a városban. Akkor ez így volt természetes, de hogy e bennfentesség a hiánygazdálkodásról a szabad piacgazdaságra való áttérés után másfél évtizeddel is ilyen szépen gyümölcsözhet, azt azért nem hittük. Csabainé történetét folytatva, a 89-ben az MSZMP-ből az MSZP-be átigazolt városi párttitkár elvtársnő 2002 óta a szocialista vezetésű kormány lakásügyi megbízottjaként építi tovább a karrierjét. Eddigi hivatali idejének legfontosabb fejleménye a polgári kormány által bevezetett, kedvezményes állami kamattámogatással segített lakásépítési és -vásárlási rendszer lerontása, de Csabainé lakáshelyzetén ez mit sem rontott: a kormánytagstátusban lévő politikus még időben felvette a kedvezményes hitelt, még ha, mint kiderült, Nyíregyházán sem szenvedett éppen a lakásínségtől, ottani viszonylatban luxusingatlan birtokosaként. Ehhez kellett főállású kormánybiztosnak lennie a Medgyessy-kormányban? – kérdezhetné bárki teljes joggal. Esete inkább jellemzőnek mondható a „jóléti rendszerváltás” kormányában, mint egyedinek. A kapcsolati tőke jól fial, éppen a családok, a szociális szféra és az egészségügy gondjainak orvoslásával megbízott miniszterről (korábban államtitkárról), Kökény doktorról derült ki, hogy hasonlóan jó ütemérzékkel csípte fel (feleségével közösen) a kétszer 15 milliós állami kamattámogatású lakásvásárlási hitelt, amiben azért, valljuk be, van egy kis szocialista realista báj is. Hogy az ultraliberális oktatási miniszter, Magyar Bálint szintén bekasszírozott 30 milliónyi kedvezményes – értsd: közpénzből finanszírozott – kölcsönt a háromszintes Fillér utcai vityillójának megvételére, nem meglepő annak a ténynek tükrében, hogy maga a szocialista párt elnöke, a morális kérdésekre mindenkor oly kényes Kovács László is hasonlóan cselekedett, még mielőtt a saját kormányuk felemelte volna a hitelek kamatát. Hiába, bennfentesnek lenni kifizetődő dolog.

E fogalom eredeti jelentése, nem mellékesen az üzleti világból származik; a piaci verseny szabályai tiltják az egyeseket előnyös, másokat hátrányos helyzetbe hozó, úgynevezett bennfentes információk alapján történő adásvételt, befektetést stb. A politikai értelemben vett bennfentességnek viszont manapság egy egészen különös példáját láthatjuk Medgyessyék körül sürgölődni. Gál J. Zoltán kormányszóvivő státusa amúgy is problémás, hiszen nyilatkozata szerint ő nem hivatásszerűen látja el teendőit, hanem úgymond társadalmi munkában, ami egyfelől önzetlen lélekre vall, másfelől azonban felvet egy sor bizalmi, titokkezelési és egyéb kérdést. Mondjuk, a kormányülések résztvevőjeként a legbelsőbb államtitkok birtokába juthat külsősként?

Bennfentes információk bizonyosan segítik Gál J. személyes boldogulását, hisz – mint most kiderült – a kamatemelés december 10-i meghirdetése és az ingatlanok árát megterhelő áfa bevezetése előtt pár héttel ő is csak felhappolta azt a bizonyos 15 milliós állami kölcsönt.