Irak után Hold, Mars

George W. Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke a napokban kijelentette: országa záros határidőn belül hídfőállást létesít előbb a Holdon, majd embert küld a Marsra. Kicsit merésznek éreztem a kijelentését, kivált azután, hogy két nappal korábban Irakban (tehát még itt, a Földön) helyi lázadók laktanyástul együtt ripityává lőttek egy jenki garnizont, másnap meg két lezseren rágógumizó amerikai „rendcsináló” kapott meglepetésszerű ólommérgezést…
Szerintem mielőtt még a lakóparkokat megterveztetné az amerikai elnök a kozmoszban, itt kellene valamelyest rendet csinálnia. Tovább megyek. Még csak Irakba meg Afganisztánba sem kellene elmenni, ott van az óhaza New Yorktól San Franciscóig – ott kellene felépíteni, vagy legalábbis megerősíteni a hídfőállásokat. Van feladat ott is bőven. Egy olyan országban, ahol a kisdiák intő esetén nemes egyszerűséggel legolyószórózza a tanári kart meg a fél osztályt, ott regionális problémák is vannak, ezek pedig paraszti logika szerint megelőzik a Holdra, illetve a Marsra való települést. Szerintem.
Amitől a legjobban félek az, hogy ennek a megalomániának valamilyen formában mi is a vákuumába kerülünk. Mint szövetségesek. Csatlósok. Medgyessy ugyan még nem jelentett be útitervet a világűrbe, de a magyar katona már ott jár-kel az aláaknázott iraki sivatagban. Ma még csak bokáig, holnap kötésig benne leszünk egy és értelmetlen háborúban.
Ha végzünk Irakban, megyünk a kozmoszba, nyilatkozza a kis Bush nagy mellénnyel. Folytassam még?