Ujjlenyomattal a szabadság hazájába

Mától ujjlenyomatot vesznek minden, az Egyesült Államokba légi úton érkező utastól, azaz évente mintegy 24 millió embertől. A fotózással egybekötött eljárás – a tervek szerint – ugyan csak tíz másodperccel teszi hosszabbá a már amúgy is alapos biztonsági ellenőrzést, ám az ellenzők szerint óriási csorbát ejt a beutazók emberi jogain. Kivételt csak annak a 28 – főként nyugat-európai – országnak az állampolgárai jelentenek, akiknek 90 napig vízumra sincs szükségük az amerikai látogatáshoz. Mivel Magyarország nem tartozik ezek sorába, honfitársainknak is – akár a többi kelet-európai ország állampolgárainak – át kell esniük a processzuson, hiába a szövetségesi viszony vagy az Irak elleni háborúban nyújtott támogatás.
Hasonló helyzetben van a feltörekvő, 182 milliós Brazília is, amely viszont ellenlépésként az amerikai állampolgárok ujjlenyomatait és arcképét rögzíti – már január elsejétől. Figyelmet keltett, amikor ezzel összefüggésben a brazil szövetségi bíró, Sebastiao da Silva úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok eljárását „teljes mértékben brutálisnak, az emberi jogokra nézve fenyegetőnek, idegengyűlölőnek és a nácik által elkövetett rémtettekkel rokonnak” tartja.
Bár világszerte terjed a nehezen kijátszható elektronikus ujjlenyomat- vagy íriszazonosítással működő biztonsági rendszerek alkalmazása, a lépés népszerűtlensége beleillik az Egyesült Államok tekintélyvesztését jellemző trendekbe. Az ujjlenyomatvételt ugyanis máig a bűnözőkhöz és a gyanúsítottakhoz kötik az emberek, ráadásul az amerikai beléptetéseknél alkalmazva logikája arra épül, hogy mindenki potenciális elkövető lehet. Például ha ma valaki „ártatlanul” belép az USA-ba, távozik, egy terrorszervezet tagja lesz, majd visszatér, hogy elkövesse tettét, ám lebukik a még ártatlanként levett ujjlenyomata miatt – a jogvédőknek nincs kétségük, hogy mindez az orwelli világot idézi. Hogy az amerikai közvélemény is kétségekkel küzd az ügyben, arra mi sem szolgál jobb példával, mint a hírneves National Geographic magazin, amely a közelmúltban éppen az állampolgárok fokozódó megfigyelését, az ellenőrzött társadalom kérdését tette címlapjára.
Az iraki háború miatt bekövetkezett tekintélyvesztés, az, hogy az Egyesült Államok sokak szemében a „szabadság hazájából” az „arrogancia birodalmává” vált, csökkenti az eljárás iránti megértés esélyét, amely maga is részt vesz az imázs lerombolásában. Hasonlóan az amerikai hírszerzés információira épülő gépeltérítési pánikhoz, amely miatt az Air France, a Aeromexicana és a British Airways több járatát törölte.
A CIA kiszivárogtatások tömkelegével látja el a sajtót a megelőzött terrorakciókról, amelyet az al-Kaida tervezett, ám konkrét bizonyítékot nem mutatnak fel. Legalább úgy hiányoznak a fülöncsípett terroristák, mint az iraki tömegpusztító fegyverek – mondhatnánk. És ismét csak mindegy, hogy igazuk van, vagy céljaik érdekében riogatnak. Ha Amerika elveszti belső szabadságát, ráadásul mások jogait sem tiszteli, akkor a terroristák máris dörzsölhetik a tenyerüket.