Megyesi Gusztávnak küldöm ezeket a sorokat, aki hallja, adja át. (Gusztival együtt gyerekeskedtünk, miattunk dőlt össze az újságíró-iskola.) Guszti barátom cikket közölt az Élet és Irodalomban Hogyan olvassunk Magyar Nemzetet? címmel. Nem kellett volna.
Figyelj ide, Guszti! Te nem vagy annyira hülye gyerek, hogy papírra vessél ennyi orbitális marhaságot. Írásművedből összevissza annyit lehetett kikövetkeztetni, hogy okvetlenül meg szeretnéd bántani a Magyar Nemzetet. Mert ez most a sikk a túloldalon. Nem szolgáltunk rá, Guszti! Nem egy oldalon állunk (van ilyen), de te nem attól fogsz fellovagolni a Parnasszusra, hogy leótvarolod Bayer Zsoltot, Csontos Jánost vagy Lovas Istvánt. Sekély e kéj. Legalább valami gondolatmenetet adjusztáltál volna a dolgozatba. Ehelyett csak hatvan gépelt soron át fröcskölsz bennünket. Cikizel a helyreigazítások miatt, miközben ugyanabban a lapszámban téged is helyreigazítanak. Ha hallgattál volna… Azért, mert valaki a barikád másik oldalán áll, még nem feltétlenül gonosztevő, tollhegyre tűzendő. A legnagyobb baj, tudod, az, hogy emberek is olvassák az újságot. És nem mindenki tart lámpást maga elé, van, aki csak a koccanásra észlel. Amikor beleszalad az ígéretek áremelésdzsungelébe. A szózatok drótkerítésébe. Vigyáznunk kell a szavakkal, Guszti!
Én nem haragszom rád, neked meg nincs miért a Magyar Nemzetre.
Egy irányba kéne végre már tolni ezt a megnyomorított hazát.
sydney
Az ausztrál kormány számtalan figyelmeztető jelzést kapott
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!