Az ország értékel

Amikor a miniszterelnök ma a parlamentben felolvassa az ország múlt évét értékelő beszédét, már órák óta tüntetnek a főutakon a gazdák a kormány agrárpolitikája ellen. Medgyessy alighanem ugyanazokat a számtani trükköket és fedezet nélküli ígéreteket kénytelen megismételni, amelyekkel agrártárcájának reménytelen minisztere és politikai államtitkára próbálta lecsillapítani a földből élők háborgását. Üres lózungokkal azonban nem lehet tovább hitegetni az egzisztenciális katasztrófájukat rég sejtő termelőket, akiknek már nem is az a kérdés, mi lesz a sorsuk az unióban, hanem az, hogy megérik-e egyáltalán a csatlakozást.
A kormány szerint nem létező agrárválságról tehát az ország többmilliónyi érintettjének nevében tiltakozók állítják ki a bizonyítványt. Ám ha sorra vesszük a magyar társadalom bármely érdekcsoportjának helyzetét, csekély kivétellel mindegyikük oda teheti a maga elégtelen jegyét a szocialista–szabad demokrata kormányzás teljesítménye mellé. Lehet erőlködni a felelősség áthárításával akár a jegybank elnökére, akár az előző kormányra, de ami például tavaly az ország pénzügyeivel történt, arra nehéz mentséget találni. Még a szakminiszter kényszerű lecserélése is inkább parodisztikus vonásokat mutat, mintsem a magyar gazdaság presztízsét javító elemeket. Ha a bankár kormányfő a nemzeti fizetőeszköz helyzetének alakulását akarja ma a valóságnak megfelelően ábrázolni, nem kell mást tennie, mint egymás mellé illeszteni az aktuális forint/euró/dollár árfolyamot a tizenkét hónappal ezelőttivel, s a hallgatóság elé tárni az államháztartási deficit, a folyó fizetésmérleg-hiány rekordszámait, az infláció és a növekvő államadósság mutatóit. Ezzel a múlt év makrogazdasági mérlege máris kész, és e sajnálatos tények – aprócska kivétellel – minden honfitársunk zsebére mennek. Ahogyan mindenkit érint korra, nemre, világnézeti és pártállásra való tekintet nélkül az önkormányzatok költségvetési pénzeinek megnyirbálása és áfával terhelése is. Végigszaladhatunk külön-külön is azokon a csoportokon, amelyek élethelyzetét, kilátásait és közérzetét speciálisan rontotta a kormány tavaly, beleértve az idei büdzsé megszavaztatását. A nyugdíjasoknak adott egyszeri juttatást – ama legendás 19 ezer forintot – már többször felemésztették a növekvő létfenntartási kiadások: az élelem drágulása, a közüzemi díjak, köztük a gáz-á-rak több-szö-ri e-me-lé-se; ami mellé az idős hozzátartozóikat segítő családok jelentős részét földhöz verte a Széchenyi-terv és más, korábban támogatott program leállítása. Az önálló vagy jobb lakásban reménykedőket a kedvező támogatási rendszer lenullázása ébresztette fel a jóléti rendszerváltozás álmából. A puccsszerűen bejelentett intézkedés óta gyakorlatilag megállt a lakáshitelek igénylése – ez biztos segíti majd a demográfiai tervek teljesülését is. A diákok megkapták ajándékba a korábban felvett hitelük kamatjának emelését, s alighanem megkezdhetik az előtakarékosságot a tandíjra, mert ha Medgyessyék maradnak, azt sem fogják megúszni. A kórháztörvénnyel a kormánynak sikerült alkalmi népfrontba tömörítenie a polgári és baloldali világnézetű orvosokat, betegeket és az egymástól legtávolabb álló ellenzéki pártokat, a szakminiszter válaszul megfenyegette a doktorokat az adóhivatallal. A környezetvédők aggódva leshetik a magyar–szlovák vízügyi bratyizás megújulását, a sportolók és a sportbarátok csodálhatják az érdekes sportminiszter nagystílű finanszírozási ötleteit (közpénzből). Akinek hozzátartozója, családi, személyes kötődése vagy csupán érzelmi kapcsolata van a körülöttünk lévő országokban, vérmérsékletétől függő aggodalommal vagy dühvel szemlélheti a kormány érdekfeladó, a támogatásokat megnyirbáló, magyarellenes külpolitikáját.
Érdekes döntésekből bizony nem volt hiány az eltelt időszakban – a tanári titoktartástól a drogfogyasztás liberalizálásán át az eddigi legdrágább filmprodukcióig és autópálya-vásárlásig –, ami viszont a programszlogeneket illeti, lassan kifogyni látszanak az ötletekből. Volt már éppen elég két év alatt. A tanácsadóikat lecserélhetik, önmagukat azonban nem. Medgyessy kormányfő mai fellépése sem szólhat csupán a saját szánalmas politikusi főszerepéről, beosztott szakminiszterei – Juhász, Csillag, Kökény, Lévai stb. – teljesítményét is értékelnie kell. Az ország nagy része már alighanem értékelte is.