A tajvani Kennedy

Fiatalos, világszerte népszerű, elkötelezett reformpolitikus – az újraválasztott tajvani államfő, Csen Suj-pien sok tekintetben az egykori amerikai elnököt, John F. Kennedyt idézi. Abban is hasonlítanak egymásra, hogy politikai pályafutásuk kis híján egyaránt tragédiába torkollott – amíg azonban Kennedy számára végzetesnek bizonyult a dallasi utazás, Csen túlélte az ellene elkövetett merényletet.
És ha már szerencsésen túlélte, meg is nyerte. Igaz, kis különbséggel, és ahogyan az ilyenkor lenni szokott, politikai ellenfelei máris kifogásolják a választás körülményeit. Tajvan számára azért volt sorsdöntő a mostani elnökválasztás, mert Csen Suj-pien minden elődjénél messzebbre haladt alkotmányozási kérdésekben. Az 53 éves elnök voltaképpen nem tesz mást, mint ami helyzetéből és jogköréből fakad: a tajvani emberek, a szigetországban élők akaratának kinyilvánításával igyekszik feloldani a fél évszázada fennálló ellentmondásokat. Peking gyanúja szerint mindez elvezethet a teljes függetlenséghez, pedig Csen elnök többször leszögezte, hogy a tajvaniak mindössze élni akarnak a szuverenitásuk nyújtotta lehetőségekkel. Nem olyan régen még Tajvanban sem fogadták kitörő örömmel a jelenlegi elnök reformelképzeléseit. Miután Csen Suj-pien fiatal ügyvédként ellenezte a monolitikus állam koncepcióját, meggyűlt a baja a hatalmon lévőkkel. Politikai karrierjét az sem törte derékba, amikor 1986-ban nyolc hónap börtönre ítélték rágalmazásért. Csatlakozott a Demokratikus Haladás Pártjához, majd Tajpej főpolgármestere lett. Vezetése alatt a tajvani főváros látványos gazdasági eredményeket ért el, számos új beruházás és nagyszabású építkezés, kulturális felvirágzás jelezte, hogy Csennek határozott politikai elképzelései vannak. Ezután elfogadta a Demokratikus Haladás Pártja jelölését, és 2000-ben megnyerte az elnökválasztást. Miután pártja a 2001-es törvényhozási választásokon is az élen végzett, vége szakadt a Kuomintang mintegy ötvenéves egyeduralmának. Csen mostani győzelme azért fontos a nagyvilág számára, mert világosan kirajzolódik az önállóságra törekvő tajvani külpolitika. Az újraválasztott elnök következetesen ragaszkodik bizonyos alkotmányos természetű kérdésekhez, amelyek korántsem mai keletűek – már évekkel ezelőtt felvetette, hogy miután a szuverenitás a népé, az esetleges függetlenségről Tajvan lakosságának kell döntenie. Tegnapelőtt a tajvaniak áldásukat adták Csen Suj-pien politikájának folytatására, és ezzel újabb esztendők állnak rendelkezésre, hogy a kínai–tajvani kapcsolatokban fél évszázada bekövetkezett törést, a kölcsönös történelmi sérelmeket valamiképpen orvosolni lehessen.