Két évvel ezelőtt, 2002. április 24-én este egy fővárosi VIII. kerületi gyorsétterem hátsó bejáratánál álló pénzszállító kocsi sofőrjét és értékszállítóját az akkor még ismeretlen elkövető gézre ráöntött altatóval elkábította, s közel 115 millió forintos zsákmányával gyalog elmenekült – derült ki a gyanúsításból. A helyszíneléskor a rendőrök értékelhető nyomot nem találtak, ám az elkábított értékszállító, K. Sándor vallomása arra utalt, hogy a rablás nem történhetett meg úgy, ahogy a férfi elmesélte. A nyomozók elkezdték az értékőr ismeretségi körének feltérképezését, s eljutottak P. Szabolcsig, aki korábban együtt dolgozott K. Sándorral egy másik pénzszállító cégnél. Mindketten tisztában voltak a pénzszállítás rendszerével, ráadásul P. Szabolcs ellenőrzésekor kiderült: az elkövetés idején szintén a helyszín közelében tartózkodott. A férfit ekkor még nem gyanúsították meg, mert a nyomozók azt feltételezték, hogy P. Szabolcs testvérének, P. Mihálynak köze lehetett az elrabolt pénz eltüntetéséhez. A gyanú nem volt alaptalan, hiszen a testvér a rablás után két céget alapított, amelyekben vélhetően nyoma veszett az összegnek.
A készülő vádjavaslat szerint P. Szabolcs követte el a rablást, K. Sándor pedig csak megjátszotta, hogy elkábították. P. Mihály a pénz eltüntetésében orgazdaként közreműködött, de a pénzmosás gyanúját nem sikerült rábizonyítani. A három tettes nem kezdett el költekezni, úgy éltek tovább, ahogy korábban. A nyomozóknak mindöszsze egy-két millió forintot sikerült lefoglalni tőlük.
Őket alázta meg Magyar Péter az eddig kiszivárgott hangfelvételekben