A lízing a szakmai szervezet szerint jelenthet megoldást a modern technológiák és berendezések megszerzéséhez és működtetéséhez is az eszközalapú finanszírozás technikájának alkalmazásával. Mint ismeretes, a lízing az Egyesült Államokban indult hódító útjára a második világháború után – tőkehiányos időkben –, amikor a hadi célokra kifejlesztett kapacitások eszközeit a polgári célokra kellett átállítani. Az ennek során kialakult eszközalapú finanszírozási konstrukcióban az eszköz csak akkor került véglegesen a vállalkozó tulajdonába, amikor annak ellenértékét a működtetés során megtermelt nyereségéből már kifizette. A lízing a nyugat-európai országokban is gyorsan meghonosodott, s a nyolcvanas évek végére a lízingből megvalósult beruházások értéke már megközelítette a százmilliárd ECU-t, 2001 végére pedig elérte a 200 milliárd eurót.
A Magyar Lízingszövetség adatai szerint a lízingpiac hazánkban a nyolcvanas évek végén indult virágzásnak, s rohamos fejlődését jellemzi, hogy az 1991. évi mintegy hatmilliárd forintról 2001-re közel 600 milliárd forintra emelkedett a lízinggel finanszírozott beruházások értéke.
A szövetség úgy véli: a hosszú távú növekedéshez szükséges hatékony befektetéseknek is az a feltételük – a külföldi tőke mellett –, hogy kialakuljon a kis- és közepes vállalati szféra, és dinamikusan fejlődjön. A nemzetközi összehasonlítások is azt mutatják, hogy ebben a vállalkozói körben jöhetnek létre a magyar társadalom számára létfontosságú új munkahelyek, valamint ez a vállalati kör képes növelni a termékekben a hazai hozzáadott érték arányát, a költségvetés bevételeit, és segíteni a fejlett országok gazdaságához való felzárkózás hazai bázisú innovációs folyamatait is.

Itt van, amit mindenki várt: ünnepel Szoboszlai Dominik és Buzsik Borka – fotó