Gondban a hazai szélerőmű-építők

Nemcsak Európa nyugati feléhez, de a szomszédainkhoz képest is alaposan el vagyunk maradva a szélenergia felhasználása terén. Lemaradásunk oka nem elsősorban az, hogy Magyarországon nem fúj elég sokat a szél. A beruházók legtöbbször a szűkös távvezetéki kapacitások miatt mondanak le az építésről, de előfordult már, hogy környezetvédelmi okokra hivatkozva a hatóságok tiltották meg a szélkerekek felállítását. A megújuló energiahordozók bővítésére készített programjában a gazdasági minisztérium sem szán túl nagy szerepet a szélnek, mondván, felhasználásával tiszta energiát nyerünk ugyan, de túl drágán.

Néhány éven belül várhatóan 100–150 megawattnyi áramot fognak termelni a magyarországi szélerőművek. Jelenleg ugyan még csak hat ilyen egység üzemel, de a cégek egymás után jelentik be építési szándékukat. Legutóbb Békés polgármestere közölte, hogy a város határában 35–40 széltorony létesítését tervezi egy vállalkozó, méghozzá úgy, hogy a szükséges földterületet bérbe veszi a tulajdonosoktól, majd kedvező üzemeltetési és megtérülési mutatók esetén hozzáfog az építéshez. Egy-egy 110 méter magas torony építése másfél milliárd forintba kerül, cserébe viszont körülbelül 750 család éves áramszükségletét fedezi. Az Európában sikeres, környezetbarát áramtermelés hazai felfutásához azonban kevés reményt fűznek a szakemberek.
Az ellátás biztonságáért felelős Magyar Villamosipari Rendszerirányító (Mavir) Rt. lapunknak nyilatkozó osztályvezetője abban látja a legnagyobb problémát, hogy a szélerőművek teljesítménye nem kiszámítható. Ha fúj a szél, gyorsan nagy mennyiségű áramot termelnek, ha pedig szélcsend van, teljesen leállnak, nem igazodnak a fogyasztási csúcsokhoz és mélypontokhoz, tervezési szempontból tehát kockázatosak. A társaság úgy látja, hogy a szélerőművek csupán energiát takarítanak meg, de a nehézkes rendszerszabályozás miatt azt már nem teszik lehetővé, hogy csökkenjen a hagyományos erőművek kapacitása, hiszen szélcsendben ezeket kénytelenek beindítani az ellátás garantálásához. Számításaik szerint egy 100 megawattos szélerőmű mellett biztonsági okokból készenlétben kell tartani egy 90 megawattos teljesítményű hagyományos erőművet is.
Az építést sokszor nemcsak a külső körülmények, hanem a hatóságok is nehezítik. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség például nem adott engedélyt a tési fennsíkra tervezett szélerőműparknak, arra hivatkozva, hogy az építkezés visszafordíthatatlan károkat okozna a terület növény- és állatvilágában. A helyiek és a környezetvédők úgy tartják, hogy ez az álláspont nevetséges egy olyan helyen, amelyik az ország egyik legszenynyezettebb ipari övezetéhez közel, Inota, Várpalota és Pét szomszédságában fekszik. A Fertő-Hanság Nemzeti Park azért utasított el egy erőműépítést, mert a létesítmény szerintük az ott élő túzokokat zavarta volna.
Ha sikerül megszerezni az öszszes elvi építési engedélyt, a tervezett szélerőmű tulajdonosának valahogyan el kell juttatnia az áramot a fogyasztókhoz. Igaz ugyan, hogy a gazdasági tárca kötelezően előírja a kiserőművek által termelt áram átvételét, de hálózati kapacitás hiányában erre sok helyütt fizikailag nincs mód. Az erőműveknek a helyi áramszolgáltatókkal kell megállapodniuk, mert a Magyar Villamos Művek 120 kilovoltos hálózatára nem kapcsolhatnak kis teljesítményű forrásokat, a többségükben 40-50 éves elosztóhálózat viszont nem bírja el a pluszkapacitást. Fejlesztéssel persze ez a probléma megoldható lenne, de ilyenkor mindig felmerül, hogy ki állja a költségeket. A szélenergia felhasználásában Európában élen járó Németország ezt a kérdést törvényben szabályozta, hazánkban ugyanakkor az energiatörvényből hiányzik egy ilyen paragrafus. Lapinformációk szerint a Dunántúlon száz megawattnyi erőmű építése áll a kis keresztmetszetű vezetékek miatt.
Az Európai Unió irányelveinek megfelelően hazánknak 2010-re el kell érnie, hogy az áramtermelés 3,6 százalékát megújuló energiaforrásokból fedezze. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) ki is dolgozott egy fejlesztési koncepciót, ez azonban a fatüzelésű erőművek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. A szélerőművek elleni legfőbb érv az, hogy termelésük túlságosan drága.
A tiszta energia elterjesztéséért küzdő zöldszervezetek ezzel kapcsolatban azt a kérdést szokták feltenni, hogy mihez képest drága. Azt ugyanis a GKM is elismeri, hogy a hagyományos és a szélerőművek termelési árai jelentősen közelednének egymáshoz, ha előbbiek költségeibe beleszámítanák az externális tételeket, vagyis a környezeti károkozás, a természetrombolás, az egészségkárosítás tételeit, ezt azonban nem teszik, mert az véleményük szerint inflációhoz, áremelkedéshez és piacvesztéshez vezetne. Ehelyett inkább ártámogatással segítik a szélerőművek üzemeltetőit. A kötelező átvételi ár jelenleg körülbelül 18 forint kilowattóránként, de kérdéses, hogy a szélerőművek nem járnak-e úgy, mint nemrégiben a gázturbinás termelésre átálló egységek. Utóbbiak átvételi árait ugyanis nemrégiben váratlanul lenyomta a minisztérium.
***
Három megawattnál tartunk
Jelenleg Mosonmagyaróváron, Mosonszolnokon, Kulcson és Várpalotán működik szélerőmű, együttesen mintegy 3 megawattnyi kapacitással. A problémák ellenére azonban több településen is tervezik szélkerekek felállítását, a már említett békési erőmű mellett például Mezőtúr közelében is építenének egy tornyot.
Ha megvalósul, a létesítmény annyi energiát termel majd, hogy fedezi a kisváros húsz közintézményének és közvilágításának éves energiaigényét. Hasonló beruházás kezdődött Törökszentmiklóson és Martfűn is.
Az alternatív energiahordozók elterjesztésében jóval előttünk járó Németországban már több mint 15 000 megawattnyi áramot termelnek a szélerőművek, melyek nemcsak tiszta energiát biztosítanak, de 35 000 embernek munkát is adnak.