A Kádár-korszakban úgy tartották, hogy a kenyér ára politikai kérdés. Egy olyan rendszerben, melyben a legitimáció legfőbb forrása a viszonylagos, a szovjet blokk országaihoz képest átlag feletti jólét, ebben nem volt semmi meglepő. A tervutasításos szisztéma drámai eladósodással járó, Fekete János, Medgyessy Péter és társaik által szakszerűen menedzselt totális kudarca után Magyarország áttért a piacgazdaságra, az árak alakulása azonban időről időre mégis eminens politikai kérdéssé válik. Két év óta – tudják, amikor Medgyessyék lassan, szótagolva… – a gázár is politikai kérdés, majd a gyógyszerpiac került az európai parlamenti kampány frontvonalába.
A miniszterelnök közjogi kalandozásai után a kormány a szociális populizmus jóval veszélyesebb, de politikai szempontból sokkalta hatásosabb útjára lépett. A növekvő lakossági terheket kifogásoló nyilatkozatokat eddig a szokásos ellenzéki sirámok közé soroló egészségügyi kormányzat stratégiát váltott, és piacgazdaságban szokatlan módon beavatkozott a gyógyszerpiaci folyamatokba. A „betegek érdekében” indított offenzívát a KSH jelentése indította el, amely a koalíció és az ellenzék vitáját utóbbi javára látszott eldönteni. Kiderült, hogy februárban decemberhez képest 15, az egy évvel korábbi állapothoz képest 19 százalékkal emelkedtek a gyógyszerárak. Miután a drágulás lényegesen meghaladja mind az infláció, mind a nyugdíjak emelkedésének mértékét, megszólalt Kökény Mihály vészcsengője. Ráadásul ekkorra azzal is szembesülhetett, hogy nem tartható az idei évre tervezett gyógyszerkassza.
Csakhogy mindaz, ami történt, kódolva volt a kormányzat döntéseiben. A gyógyszerkassza idén kisebb, mint tavaly (239 milliárd forint), miközben már 2003-ban is a gyártókat sújtó intézkedésekre kényszerültek az akkor 242 milliárdos keret túllépésének megakadályozására. Azaz tudatosan alultervezték az államot terhelő kiadásokat, s miután nem történt csoda, és nem csökkent a patikák forgalma, ismét „rendkívüli” helyzet alakult ki a gyógyszerfronton. De a lakossági terhek növekedése fölötti megdöbbenés sem őszinte, hiszen annak csak kisebb részben oka az ötszázalékos áfakulcs belépése, a fő ok a tb-támogatások csökkentése. A termelői ár csak egy szűk körben emelkedett, így nem a gyártók, hanem a kormány terhelte meg az emberek pénztárcáját. Itt szükséges megjegyezni, hogy szakértők szerint a KSH adatai némileg túloznak, hiszen nem számolnak az olcsóbb termékekre áttérő fogyasztókkal, de az is tény, hogy a támogatás csökkentése egyes esetekben sokkoló drágulást okozott. Azt pedig csak halkan teszem hozzá, hogy hosszú ideje nem bővül a tb által támogatott termékek köre, így éppen a legkorszerűbb gyógyszerek elérhetetlenek sokak számára. Ezek után vérlázító cinizmus népegészségügyi programról, a várható élettartam meghosszabbításáról szónokolni.
Bármit mondanak a gyártók vagy az ügyben nem túl meggyőző ellenzéki politikusok, a mostani döntés jól kommunikálható: a kormány április elsejétől fél évre – véletlenül a kampány és a választás időszakában – 15 százalékkal csökkentett szinten befagyasztja a legtöbb gyógyszer árát. A nagy hangon bejelentett intézkedés elnyomja a Kökény doktor javallta orvosság mellékhatásai feletti aggodalmakat: ha olcsóbb a gyógyszer, kit érdekel mondjuk a Richter privatizációra váró állami részvénypakettjének értékvesztése? A Medgyessy-féle kirakatkormány a vélt rövid távú politikai haszonért nyugodt szívvel vállalja akár a későbbi hiány vagy némely olcsó magyar termék eltűnésének kockázatát. Legalább addig sem gondol senki a szavahihető miniszterelnök egyik leghangzatosabb választási ígéretére, az ingyenes szívgyógyszerre…
origo.hu
A klímák után a hűtőket is betiltaná az EU
