Nem érzi úgy, hogy parkolópályára került azáltal, hogy az Országgyűlés alelnökévé választották? Korábban a párt alelnöke volt, budapesti elnökként és fővárosi frakcióvezetőként is dolgozott.
– Úgy érzem, óriási lehetőséget kaptam. A parlament alelnökének lenni hatalmas megtiszteltetés. Új tisztségemnél fogva tagja lettem a Fidesz országos elnökségének is. Parlamenti alelnökként – talán a Fidesz megalakulása, 1988 óta most először – nem az a feladatom, hogy a napi pártpolitikai csatározások tűzvonalában vegyek részt. Ráadásul az ilyen küzdelmek óhatatlanul koptatják az embert.
– Mit érzett először, amikor meghallotta, hogy a Fidesz alelnöknek jelöli, örült, vagy szíve mélyén bosszús volt?
– Büszke voltam. Nagyon jólesett a jelölés, örültem a frakció, majd a parlament bizalmának és támogatásának.
– Mit gondol, a kinevezésének volt olyan indítéka, hogy önt kivonják a tűzvonalból?
– Most olvastam egy publicisztikában, hogy a baloldal támadásainak kereszttüzében mindig a polgári oldal meghatározó politikusai állnak. Ha igaz ez a logika, akkor én egy eléggé meghatározó politikus vagyok… Nem kell túl sokat keresgélni a sajtóarchívumokban ahhoz, hogy olyan írásokat, cikkeket találjanak, amelyekben engem támadnak, ostoroznak. Nyilvánvalóan sok oka van ennek. A Tocsik-ügy nyilvánosságra hozatalában, a felelősség megállapításában játszott szerepem pedig láthatóan megbocsáthatatlan bűn a baloldalon.
– A hírek szerint ugyanakkor a budapesti elnöki tisztséget is átadja másnak. Bár az is igaz, hogy városi és megyei elnökök hatalma, feladata eljelentéktelenedik az új pártstruktúrában, a választókerületi elnökök mellett.
– Korábban a Fidesz helyi és megyei elnökei voltak a felelősek a pártszervezésért és a választási felkészülésért. A Szövetségben ez a választókerületi elnökök és a koordinátorok feladata. Mindez nem jelenti azt, hogy mindegy lenne, kik a Szövetség megyei vezetői, még ha a megyei elnöki tisztség politikai súlya bizonyos értelemben valóban csökkent.
– Ki lesz az ön utódja a budapesti elnöki poszton?
– Nem tudom. Szerintem az eddig felmerült jelöltek mindegyike – Fónagy János, Kupper András, Nagy Gábor Tamás, Mitnyan György – alkalmas a feladatra.
– Sajtóhírek szerint 2006-ban, néhány kivételtől eltekintve, nem indulhat egyéni jelöltként az a politikus, aki 2002-ben kikapott. Ön is így jár?
– Orbán Viktor erre az újságírói felvetésre azt válaszolta, hogy ő ilyet nem javasolt, és nem is gondolja, hogy így kellene lennie. Vannak olyan fideszes parlamenti képviselők, akik 1998-ban és 2002-ben is nyertek a választásokon, de most mégsem ők lettek a választókerületi elnökök. A Fidesz vezetése jelenleg nem képviselőjelölteket állít, hanem a választókerületi elnököket nevezi ki. Személy szerint jónak tartom, hogy egyértelmű feltételrendszer szerint kell teljesíteniük a választókerületi elnököknek. Ez alapján lehet majd eldönteni, alkalmasak-e képviselőjelöltnek. Az előttünk álló két évben dől el az is, hogy nekem parlamenti alelnökként kell-e egyéni körzetben indulnom. Szívesen vállalnám ismét a megmérettetést, de ez nem csupán az én egyéni döntésem lesz.
– A párt átszervezése után ki fogja „felügyelni” például a fővárosi frakció munkáját? Eddig erre nyilván a budapesti elnökség látott rá leginkább.
– A fővárosi frakció tevékenysége legalább olyan fontos, mint a parlamenti képviselőcsoporté. Mind a budapesti választmány, mind pedig az országos elnökség támogatására szüksége van a fővárosi frakciónak. Jó lett volna, ha korábban is nagyobb figyelmet kap a Fideszben a főváros.
– Ön szerint változott a képviselőcsoport munkája és a Fidesz megítélése Budapesten, amíg ön volt a frakcióvezető?
– Ez nem one man show. Sem a Fidesz, sem a Fidesz budapesti megítélése nem egy emberen múlik. 2001 júniusában lettem budapesti elnök, akkor a közepesnél is gyengébb állapotban volt a szervezet a fővárosban. Úgy gondoltam, hogy a választásokat megelőző hónapok nem alkalmasak jelentős változtatásokra. Néhány hónappal egy nagy verseny előtt már nem lehet alapozó edzéseket tartani. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint a meglévő állóképességgel végigcsinálni a formába hozó tréningeket. 2002 nyarától gyökeresen átalakult a Fidesz szervezete Budapesten. Egy év alatt megduplázódott a taglétszám. Budapesten már a választások után, majdnem egy évvel a Szövetséggé alakulás előtt hozzáláttunk a szervezeti átalakításokhoz. A fővárosi frakció munkáját is újraszerveztük. Az elmúlt másfél évben a Fidesz országos megítéléséhez végre Budapest is hozzátett, és nem elvett belőle.
– A fővárosi frakció a Teleki Pál-szobor ügyében olyan álláspontot képviselt, amelyet minden oldalról kritikával illettek, egyesek szerint a struccpolitika jellemezte, hiszen se igent, se nemet nem mondott igazán, a szavazás előtt kivonult a közgyűlés üléséről a
képviselőcsoport. Ön is így cselekedett volna frakcióvezetőként?
– A közgyűlés elé került előterjesztés a szoborállítás megtiltását indítványozta. Véleményem szerint erre a javaslatra a frakciónak helyesebb lett volna nemmel szavaznia. Hasonlóképpen egyértelműen elutasítottuk a Terror Háza pengefalának elbontását célzó szándékokat. Ebben az esetben sem építészeti, városképvédelmi szempontok miatt akarták lebontatni a pengefalat, hanem a múzeum létrehozásának gondolata, annak szellemisége ellen intéztek támadást.
– Hogyan vélekedik arról, hogy a Magyar Labdarúgó Liga a futballklubok tulajdonába adná a stadionokat? A Ferencváros nemrég kapta meg jelképes összegért az Üllői úti stadion fenntartási jogát.
– Úgy látom, újra nagy a kuszaság a magyar futball háza táján. A kormány leállította a Bozsik-programot, megfojtotta a stadionrekonstrukciós programot, a nagy vihart kiváltó rendbontások ellenére sem hajlandó felszerelni a stadionokba a beléptetőrendszert – kizárólag azért, hogy továbbra is hangoztathassák a beléptetőrendszerrel kapcsolatos rágalmakat. A nagy sportlétesítmények, a stadionok, a sportcsarnokok jól működő sportgazdaságokban is köztulajdonban vannak. Magyarországon a stadionok műszaki állapota rendkívül rossz. Ócska Volgákhoz, húsz-huszonöt éves, kerek lámpás Zsigulikhoz lehetne hasonlítani őket. Újak építésére, a meglévők felújítására nincs pénzük a kluboknak, hiszen a csapatokat működtető gazdasági társaságoknak nincs akkora profitjuk, hogy ezeket a beruházásokat saját forrásból fedezzék. A kormány a stadionrekonstrukciós programot leállította, és most megajándékozza a klubokat a lerobbant Volgákkal és Zsigulikkal.
– Milliárdokat fordít kommunikációra, illetve reklámokra és PR-tevékenységre a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium a Draskovics-csomag és az olimpiai felkészülés évében. Amikor ezzel kapcsolatban tettem fel kérdést a minisztérium illetékesének, azt a választ kaptam, hogy arányaiban ugyanekkora összeget költöttek ezekre a célokra Deutsch Tamás minisztersége alatt is. Nem gondolja, hogy hasznosabban is el lehetne költeni ezt a pénzt?
– Az nem baj, hogy hírverésre is fordítanak pénzt, a kérdés az, van-e mit reklámozni, vannak-e programok. Amikor útjára indítottuk a Bozsik-programot, azt akartuk, hogy erről a programról ne csak a szövetségi vezetők és a minisztérium munkatársai, hanem az érintettek: a szülők, a gyerekek, a klubvezetők, a testnevelő tanárok is tudjanak. Nagyon jó, ha televíziós és újsághirdetéseken keresztül is megtudhatják az érdeklődők, mikor és hol vannak a különféle szabadidősport-rendezvények. Helyes tehát, ha egy minisztérium nemcsak a programok lebonyolítására, hanem az azokkal kapcsolatos hírverésre is pénzt fordít. Viszont ha a kormány csak hirdet, reklámoz, programok pedig nincsenek, akkor az nem más, mint közpénzen folytatott politikai kampány.
origo.hu
"Ez a hely a hazám" - mutatjuk az év egyik legszebb magyar dalát! - videó
