Ötszáz tonna

Ennyi gyógyszer landol a szemétben évente. Az évi 280 millió doboz eladott orvosságból minden ötödik a szemétkosáré. A patikákban ritkán találkozunk egyreceptes vásárlóval. Szatyorszám, zacskószám hordjuk haza a gyógyszereket. Ha most megkockáztatná valaki, és azt mondaná, hogy ilyen tömegű gyógyszer kifejezetten mérgezi a szervezetet, akkor a közvélemény kikérné magának, hogy az ő súlyos betegségének tényét kétségbe vonják. Miközben évente 200 ezer ember kerül kórházba túlzott, illetve nem szakszerű gyógyszerfogyasztás miatt. A szakemberek állítják, nem vagyunk nagy gyógyszerfogyasztó ország. Németországhoz vagy Franciaországhoz képest biztosan nem, az OECD-országokban azonban Csehország után mi esszük a legtöbb orvosságot. Valamit, valamikor hihetetlen módon elrontottunk az egészségügyben. Összefüggött ez a diktatúrával, bármilyen hihetetlenül is hangozzék. A diktatúrában a tested sem volt a sajátod. Nem kell karbantartanod, nem kell törődnöd vele, ha valami bajod van, menj el az orvoshoz, és az orvos majd tudja, hogy neked mi a jó. És ez a tudás sok egyéb körülmény folytán csupaszodott odáig, hogy az orvosok egy részét receptíró automatává változtatta.
Mondhatnánk, hogy ez megint támadás az orvosok ellen, holott nem erről van szó. A családorvos rendszerint nagyon is tudja, hogy Kovács néninek nem altatóra, hanem az unokájára, nem vérnyomáscsökkentőkre, hanem nagyobb nyugdíjra, nem antidepresszánsra, hanem kiadós sétákra vagy egy kiskutyára volna szüksége. Mindezekkel azonban az orvos nem rendelkezik, maradnak a gyógyszerek, több-kevesebb mennyiségben. Vizsgálatok szerint a kiváltott orvosságok húsz százalékát nem használják fel, és ez máris több mint 500 tonna.
Azt mondta nekem keserűen egy családorvos, hogy ha megpróbálna kamillateát vagy sétát felírni a kedves betegnek, akkor feljelentenék. Gyógyszer kell, tabletták, cseppek, kúpok, kapszulák és injekciók. A magyar lakosság egyharmada kemény gyógyszerfogyasztó. Ebben hiszünk. Ugyanakkor komoly kísérletek mutatják, hogy napi húsz perc meditációval például komoly javulásokat lehet elérni a szív- és érrendszeri betegségek gyógyításában. Máshol. Itthon nem. Itthon mindenfajta alternatív gyógymód gyanús, de legalábbis komolytalan. 2004-ben ez idáig 169 milliárd forintot költöttünk gyógyszerre, támogatás nélkül. Ezek között természetesen vannak nélkülözhetetlen, életmentő, életben tartó készítmények. Nem ezekről van szó. A feleslegesen beszedett antibiotikumokról, amelyek tömegeket tesznek védtelenné a kórokozók ellen, a különböző hormonokról, lázcsillapítókról, amelyek egyike-másika kifejezetten veszélyes, altatók mint legális kábítószerek, marékszám kapkodott nyugtatók, emésztést lassító és gyorsító szerek, fogyasztók, multivitaminok stb. A lista végtelen. A gyógyszer gigantikus üzlet, és nálunk politikai kérdés. Ezt kormányunk most tapasztalja meg. Jön a hatósági gyógyszerár, amiről mindenki beszél, de kevesen tudják, hogy micsoda. Nem csodaszer, és nem biztos, hogy csökkenti a medicinák árát, de előidézhet egy esetleges gyógyszerhiányt. Az intézkedés külföldi visszhangja igen rossz, a tőzsdei reakciókról nem is beszélve. De ha ez nem számít, gondoljunk a szemétbe dobott évi 500 tonna gyógyszerre. Vagy annak árára.