Újabb leleplezések Németországban?

A keletnémet állambiztonsági szervek örökségét archiváló szövetségi hivatal befejezte az amerikai CIA-tól hosszú évtizedes titkolózás után visszakapott NDK-akták technikai feldolgozását. Az Egyesült Államokból érkezett információk tetemes része a hajdani állambiztonsági minisztérium külföldi kémtevékenységére vonatkozik, és a késői leleplezés veszélyével fenyegeti az annak idején az NSZK-ban beszervezett ügynököket.

Marianne Birthler asszony, a Stasi-akták kiértékelésével foglalkozó szervezet szövetségi megbízottja – az új adatok felhasználásával – a berlini és a tartományi parlamentek képviselőinek és a közalkalmazottaknak a felülvizsgálását szorgalmazza. Az ellenőrzés áprilisban már meg is kezdődhet. „A honatyák felülvizsgálata bizalomkeltő intézkedésnek számítana” – hangoztatta Marianne Birthler. Bírósági eljárástól senkinek sem kell tartania, hiszen az NDK szolgálatában folytatott kémkedés bűntette elévült. Legfeljebb erkölcsileg lennének megpecsételhetők az egykori ügynökök, és végleg bizonyítást nyerne, hogy a besúgórendszer nemcsak az ország keleti részét hálózta be, hanem Nyugaton is sikeresen működött.
A Washingtontól visszakapott adathalmaz – négyszázezer mikrofilmre majd CD-rom-ra rögzített személyi kartoték – a rendszerváltás legkalandosabb eseményének nevezhető. Mind a mai napig tisztázatlan, hogy a keletnémet kémelhárítás iratai hogyan kerültek amerikai kézbe. Az egyik elképzelés szerint a szovjet KGB-n keresztül jutottak az Egyesült Államokba, ahol azután számtalan perben szolgáltak bizonyítékul. A NATO-ba beépített „mesterkém”, a Topáz álnéven dolgozó Rainer Rupp leleplezése is ezen adatokra vezethető vissza. Az adattár szigorúan titkos elszállítása az újraegyesítés forgatagában a „rosewood” (rózsafa) jelkulcs alatt futott. Ezt a fogalmat azután – helytelenül – ma már a papírok egészére alkalmazzák.
Az NDK állambiztonsági minisztériuma mindent megtett annak érdekében, hogy saját alkalmazottainak se nyújtson maradéktalan betekintést a kémhálózat részleteibe, így egymástól független listákon vezette az ügynökök álneveit, valós adatait, a nekik kiadott feladatokat, az „áldozatokat”. Ebben az első pillantásra áttekinthetetlen labirintusban kellett megtalálni az összefüggéseket, majd azokat öszszevetni a minisztérium gondosan vezetett beérkezési naplójával, amely már előzőleg is a német hivatal rendelkezésére állt. A közalkalmazottakra vonatkozóan Türingia a hajdani NSZK egész területét felölelő ellenőrzésre tett javaslatot. Wolfgang Thierse, a szövetségi parlament elnöke hasonló indítványt sürget a honatyákra vonatkozóan. A német liberálisok nevében Cornelia Pieper FDP-főtitkár a pártok közös indítványát szorgalmazza ugyanezen céllal. Így az NDK nyugati ügynökeinek feje felett még lebeg a leleplezés Damoklesz kardja.