Előadásában Shlomo Avineri részletesen vázolta az iraki háború utáni új közel-keleti helyzetet. Mint mondta, ha három évvel ezelőtt valaki azt állítja, hogy az Egyesült Államok katonai erővel elfoglal egy arab országot, és több tízezer ember életét követelő háborúba bocsátkozik, őrültnek nevezte volna az illetőt. Szaddám Huszein nélkül biztonságosabb a térség, hiszen nem kell számolni a nukleáris csapások kockázatával. Ez utóbbi annyiban állt fenn, tette hozzá a professzor, hogy ha Szaddám Huszein bevetette volna állítólagos tömegpusztító fegyvereit a zsidó állam ellen, „szörnyűséges válaszban” lett volna része.
Avineri felhívta a figyelmet arra, hogy Irán, Líbia és Szíria bizonyos mértékben nyitásra kényszerült, hiszen a tavalyi háború óta alaposan megváltozott a nemzetközi környezet. Irán és Szíria immáron nem Irakkal, hanem magával az amerikai hadsereggel határos – tette hozzá. Irak jelenlegi problémáira a föderalizmus jelentheti a megfelelő választ, de ehhez működő intézményrendszerekre van szükség.
A zsidó–palesztin szembenállásról szólva a professzor leszögezte, hogy a térségben ez az egyetlen konfliktus, amelyet nem igazán befolyásolt az iraki háború. Felidézte a 2000-es Camp David-i tanácskozást, amelyen – Avineri szerint – a palesztin fél történelmi lehetőséget szalasztott el. Ehud Barak akkori izraeli miniszterelnök minden elődjénél több engedményt ajánlott fel, többek között Ciszjordánia átengedését, negyvenezer izraeli telepes kilakoltatását és a Jeruzsálem egyes részei feletti palesztin fennhatóságot. Jasszer Arafat azonban ragaszkodott az összes – többségében külföldi menekülttáborban élő – palesztin hazatéréséhez. Ez a követelés a professzor szerint nonszensz. Az izraeli biztonsági kerítésről szólva Shlomo Avineri elmondta, hogy ellenzi az ilyesfajta lépéseket, sokkal fontosabbnak tartja a tárgyalások folytatását.
origo.hu
Elbénázott bankrablás – saját bombája végzett egy nővel Görögországban
