Egy-egy autó kényelmének fokát az utastér úgynevezett komfortmérete (a távolság a pedálok és a hátsó üléstámla között) szabja meg. Ez a 18,088 millió forintért kínált Phaetonban több mint két méter, s mivel a belső szélesség meghaladja a másfél métert, a helyhiányt gyorsan ki is zárhatjuk a zavaró lehetőségek közül. Sőt, ekkora térben megoldható volt a tekintélyteremtően széles középkonzol kialakítása is, ami azért is kell, mert így a megszámlálhatatlanul sok gombnak is elég rajta a hely. Az első ülések, a kormány zavarba ejtően sokféleképpen állítható, a 130 centinél magasabb és 220-nál alacsonyabb sofőrök egészen biztosan teljes kényelemben és ideális testhelyzetben terelgethetik a Phateont. Igen, sofőrök – hiszen a Phaeton sofőrös autó, ezért hátul ülni a legjobb benne. A négyzónás – levegőminőség- és páratartalom-érzékelővel is felszerelt – klímaberendezés mindent tud. Az összesen huszonöt légbeömlőn az utastérbe érkező fuvallat sosem kelt huzatot (a műszerfalra helyezett rostélyok tetszetős fabetét mögött bújnak meg), és az is kizárt, hogy az ablakok bepárásodjanak.
A központi képernyőn és a köré csoportosított közel kéttucat gombbal kezelhetjük a hifi, a klíma, a tévé, a navigációs rendszer, a fedélzeti komputer és telefon, valamint kissé lejjebb, a váltókar mellett a rugózás beállításait. Irigyeljük a Phaeton-tulajdonosokat, hiszen nekik heteik, hónapjaik vannak a vaskos kezelési útmutató tanulmányozására és a bonyolult, de intelligens rendszer kiismerésére, míg mi a Phaetonnal töltött néhány nap alatt legfeljebb az elégséges szintre juthattunk el e téren. Egy biztos: amit a Phaeton fedélzeti elektronikája nem tud, azt nem is érdemes tudnia egy autónak. A funkciók nagy része esetében pedig az a helyzet, hogy nem is kell bíbelődni velük, mert a gyári beállításnál úgysem vagyunk képesek okosabbat kitalálni.
A Phaeton futóműve valóban illik egy prémiumautóba: minden kátyút kivasal, és automatikusan szabályozza a kocsi hasmagasságát. Mivel csúcsmodellről van szó, természetes, hogy az ESP-től a vészfékasszisztensig az összes elektronikus eszközt szériában adják a kocsihoz. Sőt, az autó helyettünk is vigyáz – az ADR (automatikus távolságtartó) jelez, ha túlságosan rövid követési távolságot tartunk az előttünk haladó mögött. Ahhoz képest, hogy a Phaeton elsőkerékhajtású (amivel egyedül áll saját kategóriájában), a futómű meglepően semleges. Könnyen alulkormányzottságra lehet ugyan késztetni, de vajon lesz-e olyan Phaeton-sofőr, aki csikorgó gumival akar beesni a kanyarba? Az autó mozgására – akár egyenesben, akár kanyarban – a steril és a magabiztos a leginkább találó jelzők. Az autó teszi a dolgát, de nincs meg benne a BMW-k agresszivitása, a Jaguarok lehengerlő sportossága vagy éppen a nagy Lexus mesés kifinomultsága. Aki viszont egyszerűen csak egy hibátlan, és kellemetlen meglepetéseket nem tartogató utazóautót lát a nagy VW-ben, maradéktalanul elégedett lehet.
Bár a Phaeton a rendelhető legkisebb és „leggyengébb” motorral érkezett hozzánk, teljesítmény terén nem volt okunk panaszra. A 3,2 literes masina 241 lóerős – ennél sokkal fontosabb azonban, hogy nagyon nyomatékos is, ráadásul nem kell kipörgetni ahhoz, hogy lendületesen húzzon. S mivel ennek az erőforrásnak is bőven elegendő a tartaléka minden forgalmi helyzetre, legfeljebb a szebb motorhang és a kuriózum kedvéért érdemes a hatliteres W12-es választani – plusz 12 millióért.
VW Phaeton 3.2 V6 Tiptronic
Motor: magabiztos, erős, és nagyon csöndes a 3,2 literes gép. Mivel elsőkerékhajtással kínálják, nem is fogyaszt vészesen sokat: a kéttonnás monstrummal is ki lehet jönni 15 literből 100 kilométeren.
Kényelem: a Phaeton egyik erőssége. Rendelhető akár négyüléses, fényűzőbb kivitelben is. Minden ülés nagyon kényelmes, az elsők zavarba ejtően sokféleképpen állíthatók, a felszereltség több mint teljes. A légrugózásnak hála, a Phaeton még a hazai utakon is komfortosan gördül.
Biztonság: e téren minden belekerült a Phaetonba, ami ma az autóiparban elérhető. Egy dologgal tehetjük még jobbá a Phaeton aktív biztonságát: ha megrendeljük az erősebb, 12 hengeres motorral, amelyhez már jár az összkerékhajtás is.
Ár-érték arány: annak ellenére, hogy 18 milliót kérnek érte, a VW Phaeton nem drága, hiszen a hozzá hasonló képességű riválisok ugyanis még többe kerülnek.
Használati érték: nem lehet hétköznapi autós mértékkel mérni, hiszen ez egy sofőrös autó. Annak viszont remek: hátul is nagy a hely, méretes a csomagtartó, nagy tempójú utazáskor is tökéletes a kényelem, kevés a zaj. A várható értékvesztés viszont horribilis.
origo.hu
Menczer Tamás: Elfogtam egy levelet!
