Eldurvultak a közállapotok, egyre csúnyábbakat mondanak a politikusok, nem idéznék egyikőjüktől sem. Az ötvenhatos öregekhez járok újabban (errefelé laknak), nagyszerű csapat, igaz, kicsit szidják egymást napközben, de estére hál’ istennek béke van a szívekben, rájönnek, együvé tartoznak. És akkor létrejön a szenvedélyes boldogság; régmúltról, szerelemről, forradalomról beszélünk. Könnyezünk. Ahogyan kell. Kérdezem: miért nem állunk helyből szeretve, karonfogva, vállveregetve?
Mondom, elvadultak a közállapotok, magyar magyart bánt, nép a nemzetét üti. Én mindenesetre boldogan üldögélek az öreg ötvenhatosok asztalánál, itt van az egész történelem, megtudom, ki hány orosz tankot lőtt ki a csodálatos forradalom alatt, ki hány évet ült vagy kapott. Öten voltak ők a múltkor, én voltam a hatodik, összeszámoltam, hetvenhárom évet ültek. A hazáért. Nem köztörvényesek.
Halálraítéltekkel beszélgetek gyakran, tiszta szemű, normális magyar emberek, több kellene belőlük. Az egymásra egyre csúnyábbakat mondóknak javasolnám, üljenek le időnként beszélgetni Kovács Zoli bácsival (tizennégy év), Csoszor Endrével (halálraítélt, tizenhat év). Bennük a történelem. És mi is többek vagyunk általuk. Sajnos kimaradtak a történelemkönyvekből, mint a Márai Sándorok, Wass Albertek.
A baj az, hogy nem a Kulcsár klán irányába zajlik Salgó ügynök-főkapitány rendőri tevékenysége. Az ötvenhatosok meg közben itt élnek, a többség már odaát van, néhányan meg itt üldögélnek a közeli Stefi sörözőben. Minél nagyobb a durvaság odakint, annál szebben duruzsol idebent a képzeletbeli kályha, burukkol a vadgerle. Az élet szép. Lehet.
origo.hu
Tízemeletes ház égett Szombathelyen, ki kellett üríteni az épületet - videó
