Üzenet Washingtonnak

Bár megsemmisítő vereséget szenvedett vasárnap Ariel Saron, nem lehet leírni az izraeli miniszterelnököt. Az idős, tapasztalt katonaember ugyanis valószínűleg soha nem fogja elismerni a vereségét, és a mostani, számára kiábrándító Likud-választás eredményét is inkább saját demokratikus lelkének fényezésére használja fel – azaz sajnálja, de elfogadja a kategorikus elutasítást.
A Likud-szavazás során azt a kérdést feszegették, Izrael kivonuljon-e a Gázai övezet túlnyomó részéről, vagy maradjon minden a régiben, a szavazatok messze túlmutatnak Saron egyoldalú tervén. Mint a kormányfő is kijelentette, bizalmi szavazásról volt szó. Ezen pedig elbukott. Még akkor is, ha tegnap a parlament elutasította a bizalmatlansági indítványt. A katonák visszahívását és a telepek kiürítését nem a Likud-párttagok, hanem a kormány határozhatja el, és a miniszterelnök most inkább a vele semmiképpen nem rokonszenvező tárcavezetőket célozza javaslataival. A Saron számára sikertelenül végződött Likud-szavazás után inkább a kormány tagjaival próbálja elfogadtatni a kiürítési tervet. Sikerre itt sincs sok reménye, ám míg pártjának tagságát nem válthatja le, a kabinetet feloszlathatja. Az esetleges voksoláson pedig már egyáltalán nem biztos, hogy a Likud győzne. A mostani szavazáson ugyanis szakértők szerint a telepesek utasították el Saron tervét. Máshogy megfogalmazva, Ariel, a telepesek egykori kedvence egyszeriben közellenséggé változott, aki ki akarja üríteni kedves falvaikat. A Likud így talán többet nyerne Saron távozásával, mint az öreg katona további vezetésével. Aki ráadásul sikeresen behúzta a csőbe a leghűségesebb szövetséges, az Egyesült Államok első emberét. Még meg sem száradt a tinta George W. Bush szándéknyilatkozatán, amelyben támogatja Saron minden tervét, amikor kiderült, hogy az izraeli miniszterelnök saját pártján belül sem úr. Erre mondta néhány izraeli elemző találóan, mostantól Amerika kétszer is meggondolja, mielőtt leteszi a voksát Izrael bármely terve mellett.