Úgy érezhette, huszáros rohammal lepte meg még koalíciós partnerét is, és határozott fellépése méltó válasz azoknak, akik egy rakás szerencsétlenségnek tartják. Vágtáját nem befolyásolták sem politikai, sem alkotmányos aggályok. Egy miskolci kampányfórumon aztán végleg leszámolt az akadékoskodókkal, amikor büszkén vágta ámuló nemzete képébe: „Nagyon elhatározott vagyok ezekben a kérdésekben, érzek részsikereket, nem jönnek szembe velem a kisebb parlament és a köztársasági elnök megválasztásának kérdésében a parlamenti pártok, az MSZP-től teljes mértékű támogatást kaptam (…), ha viszont úgy látom, hogy a többi párt el akarja sumákolni a javaslataimat, akkor népszavazást kezdeményezek.”
Nagyot nézett ekkor mindenki szerte a hazában. A meglepetésében humorát is elveszítő Kuncze Gábor csöndben megjegyezte: az sumákol, aki mondja, és fölösleges elkölteni hatmilliárd forintot azért, hogy megtudjuk, a lakosság kilencven százaléka egyetért a kisebb létszámú Országgyűléssel. A tehetetlenségi nyomatéktól tovább pörgő miniszterelnök ekkor – még egy ámokfutótól is durva udvariatlanságnak számító csellel – a nyilvánosság elé rángatta Orbán Viktort, így a kamerák kereszttüzében vehette át tőle a magyar alkotmány egy példányát. Ennek tanulmányozása elvezethette volna a kormányfőt annak megértéséhez, hogy olyan kérdésekről, amelyeket alaptörvény szabályoz, nem lehet népszavazással dönteni. Ám, ha egy nagyágyú elszabadul a közjog hánykódó hajóján, nem lehet ilyen szőrszálhasogató jogászkodással megállítani. Medgyessy tehát vissza akarta adni az alkotmányt, ami – mint azt szintén Kunczétól tudjuk – nehéz olvasmány, mert nincsenek benne képek. Mindenesetre észrevette, hogy mindenki elhúzódik tőle, ezért magányában óvatosabbá vált, és letett a saját kezdeményezésről. Ekkor sietett segítségére spontán módon Murányi József nagyatádi vendéglős, és két kisfröccs meg egy pacalpörkölt rendelésének felvétele után mély átéléssel véleménynyilvánító népszavazást kezdeményezett az Országos Választási Bizottságnál. Ron Werber sem javasolhatott volna különb megoldást.
De valami mégsem stimmelt. Hiszen ma már a bűnbakká változott Kovács László bőröndje összecsomagolva áll egy Köztársaság téri sarokban, s kiderült, hogy a döntetlen közeli eredmény inkább mozgósítási vereség, amiben nyilván szerepet játszott, hogy a nagy ívű javaslatok annyira érdekelték a választókat, mint Medgyessyt az alkotmányosság.
Ráadásul megszületett a bírói testület döntése, amely megállapította: „A népszavazás kezdeményezői által megfogalmazott kérdés az alkotmány tiltó rendelkezésébe ütközik, mert az Országgyűlés szervezetének átalakítására irányul.”
Medgyessy Péter, mielőtt elutazik Mallorcára kipihenni a kampányfáradalmakat, feltehetően megáll Murányi József nagyatádi vendéglőjében, és két kisfröccs meg egy pacalpörkölt elfogyasztása közben azon morfondíroznak majd, honnan tudta ezt előre Orbán Viktor. S mivel az alkotmány képes változatának kiadása továbbra sem várható, Magyarország polgárainak azon kell elgondolkodniuk, vajon mitől nem jutott még totális csődbe az az ország, amelyiknek – bár jobbat érdemelt – ilyen miniszterelnök jutott.
origo.hu
Napi balfék: Magyar Péter szagmintát vesz
