Az uniós tagállamok megtanulták a leckét

Az Európai Unió új külügyminisztere lehet a jövőben az EU egyetlen „hangja” – jelentette ki lapunknak adott interjújában Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottságának eddigi elnöke. A német politikus ugyanakkor hozzátette, hogy természetesen sok függ attól is, hogy ki tölti be először a külügyminiszteri posztot, és milyen módon végzi a munkáját.

Európa külpolitikája közel sem egységes – ezt az iraki válság is fényesen bizonyította. Azt sem vitatja senki, az érdekek összehangolása a kibővült EU-ban egy szemernyivel sem lesz könnyebb. Ön hogyan látja a közös külpolitika jövőjét?
– Az iraki válság megmutatta, hogy a dolgok így nem mehetnek tovább, s a tagállamok meg is tanulták ezt a leckét. Az alkotmány ezért is teremtette meg annak a feltételeit, hogy a jövőben könnyebben megtaláljuk a közös hangot. Azt hiszem érthető: sorskérdés, hogy Európa a háború és béke ügyében egységes legyen, és ezekre a kérdésekre befolyást gyakorolhasson.
– Mit gondol, hogyan lehet az ön által is emlegetett egységet a gyakorlatban megvalósítani?
– A külügyminiszter, aki egyidejűleg az Európai Bizottság, a tanács képviselője, valamint a külügyminiszterek tanácsának elnöke is lesz, össze tudja majd fogni a dolgokat. Ezzel egyidejűleg lehetőség nyílik majd a szorosabb együttműködésre a biztonság- és védelempolitikában, egy olyan „avantgárd csoport” létrehozására, mely előrébb haladhat a többinél. Ám mindezek a folyamatok nem irányulhatnak a NATO ellen, hanem azzal kombinálva kell érvényesülniük. Ezek teljesen normális feltételek. A politikai akaratnak mindig adottnak kell lennie, s azt hiszem, a tanulóidő elég kemény volt ahhoz, hogy most mindezeket a gyakorlatban is véghezvigyük.
– Az EU-nak, ha elvileg is, de már van külügyminisztere, az érdekek azonban még mindig meglehetősen szerteágazóak. Gondolja, hogy valóban az uniós külügyminiszter lesz majd az EU egyetlen „hangja”?
– Úgy gondolom, igen. Persze attól is függ, hogy ki lesz az, aki először tölti be ezt a posztot, és milyen módon végzi a munkáját. Ám mindenkinek tudnia kell azt is, hogy aki „több hangon szólal meg”, az nem tud befolyást gyakorolni. Inkább kompromisszumokat kell kötni, mint hogy nagy szavakkal dobálózzunk, és ne legyen befolyásunk.
– A tagországok többször elmondják, hogy nem akarnak választani Európa és Amerika között. Egyáltalán: kell választani?
– Nem. Ez olyan kérdés, amely Németország számára is mindig fontos volt. Nem szabad, hogy ez ellentétet jelentsen. Együtt erősek vagyunk, együttesen meghallgatásra találunk Washingtonban, és csak együtt! Az erős Európa – a Kennedy által felvázolt módon – az atlanti partnerség második pillére.