Medgyessy, a villaparaszt?

Sokat mulaszt az, aki nem hallgat balliberális adót. Például a Klubrádiót. Nemcsak Bolgár „Megbeszéljük”-ét, amelynél szánalmasabb ókádárista műsor manapság nemigen akad az éteren, de néha találomra is érdemes az adóra hangolni. Mint kedd hajnalban, fél hat táján, amikor Orosz József Kontra című műsorának a végét sikerült elkapni. A telefon egy-egy végén Beer Iván, a nácivadászok Utolsó esély című akciójának itteni exponense és Karsai László Mazsihisz-történész ment egymásnak valami olyan módon, ami még a sokat próbáltaknak is egyedi élményt nyújtott. Beer bejelentette, hogy a Wiesenthal Központ – „Center”, Beer magyar szinkronjában – megbízásából indított, tízezer euró jutalommal járó akció máris eredményezett néhány feljelentést. Karsai súlyos kételyeit fejezte ki az egész akció kapcsán, és kijelentette, hogy szerinte az magában rejti az antiszemitizmus gerjesztésének veszélyét, majd Beert „lebutikosozta”. Beer Iván ezen felháborodott, mert mint Karsai szemére hányta, a történész rokonként és barátként él vissza bizalmas információkkal. A hang emelkedett, miközben a háttérből beleavatkozott Beer asszony is, aki meglehetős szigorral a férjét csillapította. Amikor Karsai felszólította Beert, nevezze meg azt az összeget, amelyben fogadnak, hogy tíz éven belül a magyar bíróság egyetlen „nácit” sem talál majd bűnösnek kutatásai nyomán, Beer hirtelen váltott, és közölte: rokonaival a fogadás kétszáz puszi. Épületes élmény volt.
Ennél azért nagyobb volt a tét, amikor a múlt szombaton Moldova György kapta meg a válasz jogát Verebes Istvántól a Nap-keltében azért, mert Aczél Endre, mint Moldova kifogásolta, Kádár Jánost halála évfordulóján a Népszabadság egyik vezércikkében „panelprolinak” nevezte. A beszélgetés egyre kínosabbá vált Verebesnek, aki szokása szerint túlbeszélte magát, holott a nézők feltételezhetőleg inkább Moldovára voltak kíváncsiak, aki elmondta: Aczél mindig tudja, hová és kibe kell belerúgni. A halott Kádárba, holott Aczél az élő Kádár rendszerének egyik kedvence volt, akár Pekingben, akár Londonban állomásoztatták, példálózott Moldova Aczél privilegizált életének állomásaival a lélegzet után kapkodó műsorvezetőnek.
Moldova ezután Medgyessy lefelé fordított hüvelykujjas mutatására tért oly gyorsan, hogy a kormánypárti csicskás szerepét játszó csepűrágónak ideje is alig maradt elhebegni, hogy a nemzetközileg ismert felszólítás kizárólag Sopronban jelent mást, mint Bamakóban és Frankfurtban. Az idő múlásával fájdalmasan tisztában lévő Moldova azonban gyorsan idézte Medgyessynek azt a kifejezését, amelyet e lap is csak kipontozva hozott le. Moldova György e két példa kapcsán kimondta ítéletét, amelynek lényege: ha Aczélnak korábbi jótevője, Kádár János „panelproli”, akkor neki Medgyessy „villaparaszt”. Verebes ennek a jelzőnek sem igazán örült, de ekkorra már megszólalt a megszabott idő elteltét jelző csengettyű.
Itt viszont meg kell állni egy szóra. Moldova egyszer valahol azt nyilatkozta, hogy jellemző, míg őt a balliberális sajtó a legádázabb módon támadja, addig a jobboldali sajtóban békén hagyják.
Ami azért valahol nem egészen helyénvaló. Ugyanis míg minden tisztelet Moldováé, hogy ő hűségét nem az éppen regnáló főnökök iránt fejezi ki, ellentétben támadóival, azért annyit érdemes megjegyezni, hogy ő egy olyan politikust tekint a huszadik századi magyar történelem legnagyobb alakjának, akinek a személye annak a forradalomnak a vérbe fojtását jelképezi, amely világszerte talán történelmünk egyetlen eseménye, amelyre száz- és százmilliók még ma is tisztelettel emlékeznek. És ha már Kádárt, hűvösen objektívnak akarván maradni, pusztán funkcionális oldalról közelítjük meg, vajon mi szüksége volt arra, hogy még a hatvanas évek végén is katolikus papokat tartson börtönben, nem utolsósorban a Regnum Marianum oly sok tagját? Arról pedig szintén nehéz a racionalitás nyelvén beszélni, hogy a népszerű könyvíró aktívan támogatta a neoliberális koalíció hatalomra jutását csak azért, mert azt a képtelen baromságot elhiszi, hogy mind az Antall-, mind pedig az Orbán-kormány történelmi örököse az 1944-es Magyarországnak, és nálunk ismét bármi megtörténhet, ha jobboldali koalíció van hatalmon.
Ennél azonban sokkal konkrétabb baki Medgyessyt „villaparasztnak” nevezni. Megengedjük: teljesen nyilvánvaló, hogy Medgyessy levillaparasztozása nem egy alaposan kiérlelt szitokszó, hanem egy könnyed szúrás a másik oldalnak. Ennek ellenére álljon meg a menet. Ugyanis ha Moldova a „panelprolit” igen súlyos, negatív jelzőnek tekintette, annak minősíti a „villaparasztot” is, ami ellen a legélesebben tiltakozni kell. Ugyanis a „paraszt” a mai Magyarországon főleg és elsősorban az újgazdagok és az SZDSZ törzsszavazói körében hordoz negatív konnotációt. Másoknak sokkal inkább egy olyan értéket, amely messze meghaladja mindazt, amit akár a kommunizmus negyvenöt éve alatt vagy a „liberalizmus” az utóbbi tizenöt évben a felszínre hozott.
Medgyessy semmiképp nem paraszt. Egy paraszt – beszéljünk a paraszt „weberi” ideáltípusáról – becsületes, kemény munkával keresi kenyerét, egyenesen mások szemébe néz, és vállalja azt, amit hibázik. A hagyományokat pedig mélyen tiszteli. Vagyis mindannak szöges ellentéte, ami Medgyessy. Ha már villa, akkor a miniszterelnök – és ezt hadd írja le az, aki soha (tessék ellenőrizni) nem „prolizott” le senkit, főként azért nem, mert a szocializmus lakótelepre kényszerítette – sokkal inkább „villaproli”. Egy olyan ember, aki elvtársainak a „b…-ok meg”-gel „indokolja”, hogy megérdemli a mallorcai vakációt; egy olyan ember, akiből spontán reagálásként az őket nem szeretőknek lefelé fordított hüvelykujjas mutogatás „buggyan ki”, amely teljes összhangban áll a Magyar Hírlapban általa elmondottakkal, hogy ő az ország neki nem tetsző felét nem vinné magával az EU-ba, egy ilyen ember nem villaparaszt, de villaproli. A Való Világ közönségességébe illő feleségével együtt. Mert a miniszterelnöknek ideje megtudnia: a sértegetés is olyan utca, amely nem csak egyirányú.

Helyesbítés: A múlt héten e helyütt a kéziratban helyesen szereplő „Saone-ban” véletlen
folytán a helytelen „Saonéban”-ra alakult, mire az a nyomdába került.