Az igazi magyar szociáldemokráciáról azért is aktuális ma beszélni, mert az MSZMP utódpártja, az MSZP nem először akarja kisajátítani annak eszmeiségét. A szocialisták legutóbb az új magyar szociáldemokrácia megteremtését tűzték ki célul. Éppen ezért érdekes és tanulságos a közelmúltban néhány hónapra az Egyesült Államokból hazatérő Gábor Róbert véleménye a kommunisták átváltozásairól. Gábor Róbertet Peyer Károly szociáldemokrata vezető közvetlen munkatársaként 1947 szeptemberében, távollétében halálra ítélték. Letartóztatása előtt sikerült átjutnia Ausztriába. A hatvanas évektől kezdve aktívan részt vett az amerikai szakszervezetek harcában, amelyet a kommunista befolyás visszaszorítása ellen folytattak az ázsiai és afrikai kontinensen. 1980-tól az amerikai szakszervezetek, az AFL-CIO legbefolyásosabb tanácsadója lett kelet-európai ügyekben, és főszerkesztőként jegyezte az AFL-CIO által kiadott Interco Presst.
Gábor Róbert szerint a kommunisták negyven évig agyonhallgatták a szociáldemokraták harcait, amelyeket az első világháborútól 1948-ig vívtak. A történelmet meghamisítva mindent elkövettek azért, hogy a kommunista pártot és a Szovjetuniót előnyös színben tüntessék fel. Negyven év alatt két olyan generáció nőtt fel, amelyik nem ismerhette meg a valódi demokráciát. A kommunisták által irányított párttörténeti intézet alkalmazottainak írásai meghamisított, torz képet festettek az igazi szociáldemokrata vezetőkről – vallja Gábor Róbert. Az SZDP és a szakszervezet vezetősége Peyer Károly irányításával gyakorlati módon és a magyar nemzet érdekeiért politizált. Világnézetileg a szovjet kommunizmussal és a német nácizmussal egyaránt szemben álltak. A Szociáldemokrata Párt példaképe a német szociáldemokrata mozgalom volt 1933-ig, amíg Hitler a német pártot illegalitásba nem kényszerítette. Ettől kezdve fordult a magyar szociáldemokrácia – elsősorban Peyer Károly és Kéthly Anna – figyelme az angol Munkáspárt felé, példát és támogatót keresve. Eduard Bernstein és más nyugat-európai reformista szociáldemokraták hatására a magyar szociáldemokrata ideológusok már a múlt század harmincas éveiben elvetettek számos marxista tételt – hangsúlyozta a szociáldemokrata vezető.
– 1939-ben csatlakoztam a Szociáldemokrata Párthoz, és 1943 augusztusától az illegális Szabadság Rádiónál dolgoztam – emlékezett vissza Gábor Róbert. – Sokunkat letartóztattak 1944. március 19-e után, volt, aki a Margit körúti fogházba került, volt, aki a mauthauseni koncentrációs táborba. Az SZDP 1945 utáni politikájára, sorsának alakulására döntően rányomta a bélyegét, hogy 1945 elején a párt budapesti talpra állásának kezdeti időszakában nélkülözniük kellett az első vonalbeli pártvezetőket és középkáder tagokat, akiket valósággal megtizedeltek a háború utolsó évében. Peyer Károly – 25 éven át a szociáldemokraták és a szakszervezet vezetője – 1945 május végén tért vissza a mauthauseni koncentrációs táborból. Távollétében Szakasits Árpád és társai megfosztották őt a Szakszervezeti Tanács főtitkári tisztségétől. Így Peyernek – szögezte le Gábor Róbert – rövidesen tapasztalnia kellett, hogy a párt balszárnya már 1945 elején birtokba vette a pártadminisztráció minden fontos posztját. Az SZDP eredeti jobbszárnyát 1945 júniusától a Peyer körül csoportosult vezetők és néhány fiatal szociáldemokrata alkotta, mint például Valentiny Ágoston, Györki Imre, Pozsgay Gyula, Pisky-Schmidt Frigyes és jómagam. 1947 elején a Kreml már közvetlenül is beavatkozott a magyar belpolitikába. Erre volt bizonyíték, hogy február 25-én a szovjet megszálló csapatok kémkedés vádjával letartóztatták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, majd Nagy Ferenc miniszterelnököt Rákosin keresztül lemondatták.
Ez fordulópontot jelentett számunkra – idézte fel a múltat az idős politikus –, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunisták nem várnak már sokáig az SZDP felszámolásával. Ugyan az 1947-es országgyűlési választásokon a szociáldemokrata vezetők a Magyar Radikális Párt listáján egyénenként jelöltették magukat, de a kék cédulás választások, az eredmények meghamisítása megpecsételte a többpártrendszer sorsát. Ekkor indult meg a kommunista hajsza ellenünk, megtudtam, hogy le fognak tartóztatni, így néhányadmagammal 1947 szeptemberében megszöktem az országból. November közepén a kommunisták megszavazták a parlamentben Peyer Károly mentelmi jogának felfüggesztését, ám november 19-én régi hívei, az osztrák határ mentén élő magyar bányászok segítségével sikerült elhagynia az országot. Távollétében – a második legnagyobb koncepciós perben – Peyert nyolcévi kényszermunkára, legközelebbi munkatársai közül Pisky-Schmidt Frigyest tíz évre, engem pedig kötél általi halálra ítéltek. Az áruló szociáldemokrata, Marosán György vezetésével – jegyezte meg a szakszervezeti politikus – 1948 első hónapjaiban szétverték az SZDP-t. Szakasits Árpád beleegyezett a pártegyesítésbe. Sztálin tanácsára az új párt neve a Magyar Dolgozók Pártja lett. Kéthly Annát letartóztatták, 1954-ig börtönben volt. Azt sem hallgathatom el – mondta Gábor Róbert –, hogy ma sokan igyekeznek a Rákosi- és a Kádár-korszakot szépíteni. El akarják felejtetni, hogy Rákosi és Kádár emberek tízezreit küldte börtönbe, internálótáborokba. Egyedül Kádár János 453 ártatlan személyt akasztatott fel. A Rákosi-terror idején, az ő belügyminisztersége alatt tartóztattak le és kínoztak meg több mint négyezer szociáldemokrata és szakszervezeti vezetőt.
Az emigrációban, Párizsban, 1948. október 9-én Peyer Károly, Pisky-Schmidt Frigyes, Gábor Róbert és több szociáldemokrata egykori országgyűlési képviselő megalakította a Szociáldemokrata Pártot és a Szabad Magyar Szakszervezeti Tanácsot. Az emigráns szakszervezet létét az amerikai szakszervezetek szövetsége, az AFL-CIO elfogadta. 1949 decemberében megalakult a Szabad Európa Bizottság. A Peyer-párt kérelmére a Közép-európai Kutató Intézetben és a Szabad Európa kutatóosztályán alkalmazták Pisky-Schmidt Frigyest és Gábor Róbertet, ahol tíz éven keresztül Kelet-Európáról szóló tanulmányokat adtak közre egyetemi hallgatók és könyvtárak részére.
A nyugati magyar emigráció az 1956-os forradalom leverése után új lendületet kapott az emigránsok harmadik hullámától. Az emigrációnak súlyt adott Kéthly Annának, a forradalmi Nagy Imre-kormány miniszterének Nyugatra érkezése. Sajnos Peyer Károly meghalt New Yorkban 1956. október 25-én. Értelemszerűen a magyar szociáldemokrata emigráció vezetője Kéthly Anna lett: őt az SZDP elnökévé választották, Szélig Imre lett a főtitkár. Kéthly így emigrációja első időszakában inkább az 1956-os forradalom és az összmagyarság képviseletében lépett fel. Az Egyesült Államokban Norman Thomasszal, az Amerikai Szociáldemokrata Párt elnökével és amerikai szakszervezeti vezetőkkel együtt sürgetett támogatást Magyarország népének. 1957. október 23-án jelent meg először a Nyugaton a Népszava, főszerkesztője Kéthly Anna lett. A szerkesztőbizottságban a tényleges szerkesztői munkát ellátó Kovács Dénes mellett szerepelt és írt Szélig Imre, Mikes György, az Angliában élő magyar humorista, Kemény György közgazdász, Faludy György költő, valamint Ignotus Pál író. Ebben az időben kerültem szoros kapcsolatba az amerikai szakszervezetekkel – mondta Gábor Róbert. Az amerikai szakszervezeti tagok nemcsak a szociáldemokratáknak, de nagyon sok magyar emigránsnak is szereztek állást.
Gábor Róbert már amerikai állampolgárként lett 1960-ban a csaknem húszmillió tagot számláló AFL-CIO vezető tisztségviselője. Az elnök mellett dolgozott. Az amerikai szakszervezetek rengeteg pénzt áldoztak arra, hogy Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában visszaszorítsák a kommunista befolyást. Ebben a munkában részt vett Gábor Róbert, mint utazó agitátor, mivel szociáldemokrataként a saját bőrén keresztül jól ismerte a kommunizmust, s így komoly feladatot kapott az AFL-CIO-ban. Egyrészt főszerkesztője lett az AFL-CIO által kiadott Interco Pressnek, másrészt a kelet-európai ügyek külügyi osztályának főtanácsadója lett. Elemzéseik megjelentek angolul, spanyolul, franciául, portugálul, a világ csaknem háromszáz lapjában. Tanácsaik, következtetéseik az egész világon ismertek voltak, hiszen nemcsak politikai, hanem gazdasági kérdésekkel is foglalkozott a szerkesztőség. A lap hangvétele kifejezetten antikommunista volt.
Gábor Róbert elmondta, hogy a legtöbb helyen sikeres volt a propagandájuk. Például Indiában vagy Kenyában szerepük volt abban, hogy a valóban demokratikus szakszervezetek maradjanak életképesek a szélsőbaloldali, marxista szakszervezetekkel szemben. Később, a nyolcvanas években a lengyel szakszervezeti munkásmozgalmat, a Szolidaritást is az amerikai szakszervezetek támogatták milliókkal. Nyomdagépeket, nyomdafestéket, sokszorosítókat, papírt szállítottak illegálisan tengerjáró hajókon Lengyelországba. Ezt a munkát az amerikai szakszervezet nagy sikerének könyvelte el Gábor Róbert. Mint megjegyezte: a gdanski szállítást nem Reagan intézte el. A magyar ellenzékieket is támogatták anyagiakkal, igaz, sokkal kisebb mértékben, mint a lengyeleket. Például a Beszélő című szamizdat és Demszky Gábor is kapott segítséget – emlékezett vissza Gábor Róbert. Az idős szakszervezeti vezető mesélt arról is, hogy sok elfoglaltsága ellenére nagyon jó barátságot ápolt Nagy Ferenc volt miniszterelnökkel, és havonta együtt vacsorázott New Yorkban Varga Bélával, a Nemzetgyűlés volt elnökével. A legtöbb emigráns politikus szívesen meglátogatta Gábor Róbertet a hivatalában, mert a sok új információ mellett olvashatták a hazai magyar lapokat is.
Gábor Róbert harmincöt éven keresztül, 1995-ig dolgozott aktívan az amerikai szakszervezeteknél, de soha nem tagadta meg magyar szociáldemokrata voltát. Úgy látja, hogy a rendszerváltás után nem jó irányba haladt a magyar szakszervezeti mozgalom. Bár saját bevallása szerint Antall József miniszterelnökkel nagyon jó kapcsolatokat ápolt, és sokat beszéltek a magyar szakszervezetek jövőjéről, de az akkori vezető politikusok, a jobboldali parlamenti többség nem értette, hogy ha a volt SZOT, majd az újjáalakult MSZOSZ pénzét, vagyonát meghagyják, akkor újjáéled a régi állampárthoz simuló szakszervezet is. Végül ez történt – állapította meg Gábor Róbert. Nagy Sándor vezetésével a legnagyobb magyar szakszervezet ismét a kommunista gyökerű MSZP szolgálólánya lett, és igazából nem lett független, demokratikus szakszervezetté. Nem sikerült elérni, hogy a magyar munkásoknak demokratikus szakszervezetük legyen – sajnálkozott az Amerikát is megjárt szakszervezeti vezető. Hiába alakult meg 1989 végén a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, a Munkástanácsok, ha nem kaptak megfelelő anyagi támogatást. Emiatt jelentéktelenné vagy kisbefolyásúvá váltak – jegyezte meg Gábor Róbert. A magát szociáldemokratának tartó MSZP nem baloldali, nem szociáldemokrata, hanem neoliberális párt. A párt gyakorlati politikája nem tartalmazza az alapvető szociális elemeket. Például azt, hogy a szegények és a gazdagok közötti távolság csökkenjen. Sőt, ez a távolság egyre nő, s a jólét ma sem mindenkinek érhető el. Az „Első helyen az emberek!” szociáldemokrata jelszó távol áll a mai hatalomtól – foglalta össze Gábor Róbert.
origo.hu
Kémbotrány: a szakértő szerint az akciót az ukrán titkosszolgálat politikai megrendelésre hajtotta végre
