Demszky, a géhástiszt

Az első zseniális géhástiszt, Demszky elődje Joseph Heller fejében élt, onnan költözött át a 22-es csapdájába. Úgy hívták, hogy Milo Mindenbinder. Milo Mindenbinder tényleg és valóban és letagadhatatlanul zseni volt. Ezért volt zseni: „– Nem értem, hogy van az, hogy Máltában hét centért veszi a tojás darabját, és ötért adja el. – Azért csinálom, hogy hasznom legyen belőle. – De hogyan lehet így haszna belőle? Tojásonként két centet ráfizet. – Három egész egynegyed cent hasznom van tojásonként azáltal, hogy négy és egynegyed centért adom el a tojást azoknak az embereknek Máltában, akiktől hét centért vásárolom a tojást. Persze a haszon nem az enyém. A haszon a szindikátusé. És mindenki részesedik belőle. Yossarian úgy érezte, kezdi érteni.”
Nem tudom, önök kezdik-e érteni, mitől olyan zseniális géhástiszt és főpolgármester és EU-képviselő és ingatlanügynök és autóvezető és ló- és orrbetörő egy személyben ez a Demszky, ez a mi géhástisztünk. Ezért. Mert zseniálisan kiszolgálja a szindikátust (a haszon nem az övé!), továbbá tizennégy éve képes úgy tenni, mintha csinálna valamit, miközben nem csinál az égvilágon semmit. Ő tényleg haza tudna jönni úgy a frontról, hogy elindulna egy vödörrel, és mindenkinek azt mondaná, vízért igyekszik éppen.
Itt van ez a négyes metró. Választást nyertek vele 2002-ben, annyira nagyon akarták. És most bejelentették, 2009 végére fog talán elkészülni, ha addig nem jön közbe semmi. Ha közbejön, hát majd 2010-re. Vagy 2484-re, de addigra biztosan. És két hoszszú éve lázasan készül a négyes metró, igaz, a kormánynak esze ágában sincs elkezdeni a beruházást, nincsen rá pénze, ha lenne, nyáron összeült volna a rendkívüli közgyűlés, és elfogadta volna a beruházásiengedély-okiratot, aminek birtokában ki lehetett volna írni a tendert legalább, de nem ültek össze. Mégis, a négyes metró ügyében győzelmi jelentések látnak napvilágot, és Demszky lázasan, fáradhatatlanul építi – a semmit. És itt van a kettes metró. Felújították a Népstadion és a Deák tér között. Úgy, hogy az alagút egyik felében felújították a síneket, az alagút másik felében meg a szigetelést. Aztán fájront. Viszont sokszor láttuk Demszkyt munkavédelmi sisakban, amint felújít… Aztán itt vannak ezek a kandeláberek. Kiírtak egy Milo Mindenbinder-féle pályázatot a Hősök terére felállítandó hat (6) darab kandeláberre, és jelentkezett is a melóra egy (1) cég, a Kandeláber Rt. Ők pedig (figyelj, Milo Mindenbinder!) kilencven (90) millióért vállalták a hat (6) darab kandeláber felállítását. A közbeszerzési bizottság némiképp sokallotta ezt a pimf összeget, és közölte, nem adja nevét ehhez az üzlethez. Mire Demszky, a géhástiszt megsértődött, Atkári, a géhástiszthelyettes szintúgy megsértődött, és közölték, feloszlatják a közbeszerzési bizottságot (!). (A közgyűlés persze fellázadt, mert nem a zseni sorsa a meg nem értettség, Milo Mindenbinder ellen is fellázadt a hülye legénység, amikor el akarta adni nekik a csokoládéval bevont gyapotot…)
De a mi géhástisztünk tizennégy év alatt számos más dolgot is elért. Tönkrementek a hidak, a Margit híd készül leszakadni, mert azt hallgatjuk 14 éve, hogy majd lesz metró, és akkor csökken a terhelés, nem kell a hidakhoz hozzányúlni. És különben is, majd mindjárt megépül az Aquincumi híd, és akkor tehermentesül a Margit híd, hurrá. Ha mégis hozzányúlnak a hidakhoz, akkor mondjuk korrózióvédelemben részesítik az Erzsébet hidat. Ez alig egymilliárdos projekt, és a közbeszerzés kiírása, valamint a győztes kihirdetése után a Közbeszerzési Döntőbizottság mindjárt meg is büntette egymillió forintra az önkormányzatot, százezerre Demszkyt, kétszázra meg Atkárit, mivel szabálytalan volt minden. A Siemens villamosok, ugye, amelyek majd önfeledten fognak csilingelni a körúton, szintúgy apró tétel, ötvenmilliárd. Tizenhármat ki is fizettek előlegbe 2003-ban, majd kiderült, hogy a Siemens villamosok konstrukciós hibásak. Ám a mi géhástisztünk nem ír ki új pályázatot, nem, hanem módosítják az eredeti szerződést a Siemensszel, ám a módosítást senki nem ismerheti meg, még a fővárosi képviselők sem. Viszont a budapesti utcabútor-felújításra és -beszerzésre meghirdetett tender ügye jól áll, ezt április legutolsó napján hirdették meg két újságban, biztos nem azért, mert május 1-jétől már kötelező lett volna figyelembe venni az EU-s pályázati feltételeket. Aki ezt majd megnyeri, sok tíz milliárdos üzletet akaszt le magának – vajon ki fogja megnyerni? Nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy Demszky bejelentette: az EU-választásig eltűnik Budapest útjairól minden kátyú. Nem tűnt el. És azt is tudjuk, tornádó közeleg. Ez elől Demszky el is menekült Brüsszelbe…
Értik már? Hiszen Yossarian kezdi érteni: „– Azoknak az embereknek meg, akiknek maga négy és egynegyed centért adja a tojásnak darabját, két és háromnegyed cent haszon jut darabonként, amikor újra eladják magának darabját hét centért. Így van? Miért nem adja el a tojást közvetlenül saját magának, és hagyja ki azokat, akiktől megveszi? – Mert én vagyok azok, akiktől megveszem – magyarázta Milo. – Három egész egynegyed cent hasznom van darabján, amikor eladom a tojást magamnak, és kettő egész háromnegyed cent hasznom darabján, amikor visszavásárolom magamtól. A teljes nyereség tojásonként hat cent. Tojásonként csupán két centet vesztek, amikor darabonként öt centért adom a kantinnak, így lehetséges az, hogy hasznom van a darabonként hét centért vásárolt, és darabonként öt centért eladott tojásból.”
Volt egy pillanat aztán, amikor Yossarian irtózatosan fejbe verte Milót. Hm?