Gyurcsány szerint a világ

Javul az MSZP helyzetkihasználási mutatója. Rúgtak egy öngólt. Eddig, ha az ország került kecsegtető helyzetbe, rettenetes luftokat rugdostak, de a szerdai „rangadón” pontos koalíciós összjáték, összefogott koncentráció után belőtték a hálószaggatót. Öngól volt, de ők annak is örülnek, elfelejtették, hogy még nem volt térfélcsere.

A nagy tét rányomta a bélyegét a küzdelemre. Kovács László szerint az akció tétje nem kevesebb volt, mint az, hogy MSZP-kormányzás vagy Fidesz-uralom lesz Magyarországon 2006-ig és utána. Kovács László falrengető blődségekben bővelkedő életművében is kitüntetett helyet foglal el ez a nyilatkozat. Ha logikusan kihámozzuk az üzenet értelmét, akkor Kiss Péter kormányzása Fidesz-uralmat jelentett volna, ami enyhén szólva is sajátságos álláspont. Mindegy, most már a kovácsi felfogás szerint sem lesz Fidesz-uralom 2006-ig, mert a szocialisták rendkívüli kongresszusa a felelősség súlyától áthatva két rossz közül tévedhetetlenül kiválasztotta a nagyobbik rosszat. Pedig óvták őket, de még a párttársak jó szándéka is hatástalan maradt. Fazakas Szabolcs, az Európai Parlament korrupciós ügyeket vizsgáló bizottságának elnöke hiába mondta, hogy az unióban nem veszik jó néven, ha olyan személyek kerülnek meghatározó pozícióba, akiknek kétes tisztaságú gazdasági ügyei vannak – a volt miniszter mintha a falnak beszélt volna. Medgyessy Péter kétségbeesett „utolsó figyelmeztetését” pedig egyszerűen eltitkolták a közvélemény elől, akár Lenin politikai végrendeletét annak idején.

A rendkívüli kongresszus Gyurcsány Ferencet próbálja miniszterelnökként rászabadítani a nemzetre, talán azon tévhittől vezérelve, hogy Mária valóban levette kezét az országról. Gyurcsány személyes ambíciói körül nincs is semmi hiba. 1996-ban nyilatkozta a Népszabadságnak: „(…) én vezető akartam lenni, azt akartam, hogy a világ kicsikét olyan legyen, mint amilyen én vagyok. Azt gondoltam, hogy belőlem nagyon jó politikus lesz, azt gondoltam, hogy egyszer miniszterelnök leszek. Szegény ország – van ennek nélkülem is elég baja!” Van bizony, s ha Gyurcsányon múlik, még több lesz! Az a pszichopata báj, amelyik azt akarja, hogy a világ olyan legyen, mint ő, Veér András ihletett tollára való. Mi, úgy is, mint a világ szerény alkotórészei, egy kicsikét sem szeretnénk olyanok lenni, mint Gyurcsány, ugyanis minket még tisztességre és jóra neveltek. Nekünk például még győzelmi mámorunkban sem a leszámolás az első gondolatunk. Igaz, Gyurcsány is azt mondta, hogy nem készül leszámolásra, legalábbis csütörtökön nem. Berija ígérgethetett ilyeneket Sztálin halála után. Csalódnánk Gyurcsányban, ha a lehető legrövidebb időn belül nem takaríthatná el maga elől a pártbéli ellenfeleit és kritikusait. Alapos embernek ismertük meg, effajta felületességet aligha enged meg magának. Ám higgyünk neki, fogadjuk el, hogy kegyes és nagyvonalú lesz, akkor is elképesztő, hogy a magyar demokrácia tizenötödik esztendejében, a „szociáldemokrata párt” legfőbb plénuma előtt a „leszámolás” kifejezés még szóba kerülhet. Gyurcsány erkölcsi nívóját ne is emlegessük. Szerinte az ilyen jellegű támadásokból mindig győztesen került ki, amit az bizonyít legfényesebben, hogy egy moral insanity lehet a nagyobbik (és kisebbik) kormánypárt miniszterelnök-jelöltje. „Mi az, hogy! Nagyon is!”

Gyurcsány személyes alkalmatlansága mellett vannak közjogi ellenvetések is. Miként az MDF Lakitelek munkacsoportja rávilágított: sem egyéni választókerületben, sem pártlistán nem szerzett mandátumot, nem tagja az Országgyűlésnek. Legitimációja nem több, mint 453 szocialista párti szavazat. Ennyi még a kékcédulás választáson is kevés volt. De úgy látszik, már egy kicsit tényleg olyan a világ, mint Gyurcsány maga.