Kevesebb menedékkérő

Ipswich kelet-angliai városban hatvan menedékkérő eltorlaszolt egy főútvonalat, hogy felhívja a figyelmet a menedékkérők rossz helyzetére. Az eset ismét ráirányította a közvélemény figyelmét egy olyan kérdésre, amely hónapokkal ezelőtt szenvedélyes vita tárgya volt nemcsak az ellenzék és a kormány között, hanem a médiában és a közvélemény körében is.

Túl lazán kezeli az illegális bevándorlást a kormány – véli az ellenzék a közvélemény jó részével együtt. Des Browne bevándorlásügyi miniszterhelyettes azt ígéri, hogy hamarosan új szabályok lépnek érvénybe, amelyek felgyorsítják az illegális bevándorlók eltávolítását az országból. A belügyminisztérium legújabb adatai szerint csökkent a menedékkérők száma. 2002 októberében még kilencezer személy folyamodott menedékért, míg jelenleg a menedékkérők száma jóval kevesebb a havi háromezernél.
A kormánystatisztikát két ponton éri támadás. Az egyik ellenérv az, hogy mihelyt tíz taggal gyarapodott az EU, eleve megszűnt a menedékkérés lehetősége az új tagok állampolgárainak. Ezek az állampolgárok május elseje óta csaknem teljesen kötetlenül utazhatnak be az Egyesült Királyságba. Az új EU-állampolgárok amúgy sem jelentenek megterhelést a brit adófizető számára, hiszen legtöbbjük vagy már biztosított munkahelyre érkezik, vagy igen hamar talál munkát magának, aki pedig nem, az nem jogosult szociális juttatásokra, s ezért hamarosan hazamegy. A másik támadási felület a kormánnyal szemben az, hogy minden eddiginél tovább tart, míg eltávolítják az országból azokat, akiknek menedékkérelmét elutasították.
Problémát jelent a Calais közelében elterülő erdő egyre növekvő illegális tábora. A brit kormánynak több mint két éve sikerült kiharcolnia, hogy a francia hatóságok lezárják a „hivatalos” átmenőtábort Sangratte-ban, amelynek lakói rendszeresen próbáltak illegálisan beutazni Angliába. Ma viszont az egykori tábor közelében kialakult a helyi lakosság és a menedékkeresők által egyaránt „dzsungelnek” nevezett sátortábor az erdő mélyén, amelynek javarészt iraki, iráni, szudáni, szomáliai lakói a szó szoros értelmében embertelen körülmények között tengődnek alkalomra várva, hogy beszökhessenek Angliába. A francia rendőrség szerint egyszerűen túl sokan vannak ahhoz, hogy intézményesen fellépjenek ellenük. Ezek a boldogtalanok naponta kétszer jótékony szervek ingyenkonyháin kapnak enni, de semmi más ellátásban nem részesülnek. Az a néhány, aki valahogyan bejut közülük brit területre, ott legalább hónapokig fedél alatt élhet, és jobb szociális gondozásban részesül, amíg vagy teljesítik, vagy elutasítják menedékkérelmét.