(mi a kettős mérce…)

Én nem tudom, javasolhatom-e a NOB-nak, hogy vezesse be a kettős mércét az olimpián. Athént már lekéstem, de négy év múlva a politikai korrektség eme leleményével élve olyanok is esélyt kaphatnának, akiket egyébként sorsuk, s főként fizikumuk, e nemes versengésből kirekeszt.
Természetesen nem arra gondolok például, hogy a jobb-, illetve baloldali maratonisták más elbírálás alá essenek, egyszerűsíteni lehetne a dolgot akképpen – miként ez a társadalmi, művészeti, tudományos és médiaéletben bevett gyakorlat –, hogy aki a haladó hoszszútávfutók sorába tartozik, annak Maraton Athéntől 42 kilométer helyett csak 30-ra van, s így ilyen hosszú futásra köteleznék, míg a jobboldali maratonistának az oda-vissza távot kellene megtennie. Ha netán így is győzne, fix, hogy a doppingvizsgálat valamely tiltott (szélsőséges, rasszista) szert mutatna ki a szervezetében, bár a haladók doppingolás terén is nyilván előbbre vannak, mint a maradiak.
Más távokon vagy akár hármasugrásban a haladók által elért eredményt vagy megtett távot yardban mérnék, az igazolt trockistákét vagy buharinistákét lábban, a kései Lukács-tanítványokét hüvelykben, míg a jobboldaliak maradnának a méternél, a rasszista fasiszta, falangista szélsőségesek pedig a versztánál. Ez azt jelentené, hogy egy Lukács-követőnek két métert kellene megtennie, hogy nyerjen a százméteres síkfutásban, míg egy MIÉP-esnek száz versztát, ami Novoszibirszkben sem csekélység.
Természetesen, bár a politikai korrektség ezt követeli, az afro… – becsszó nem tudom, jelenleg hogy illik mondani – szóval a nem fehérbőrű, nem protestáns versenyzők, mármint azok, akiknek színe más árnyalatú, nem élveznének pozitív diszkriminációt bizonyos sportágakban, például atlétikában, futásban, ugrásban és egyebekben, ahol nem a lóerő, hanem a gyorsaság és a ruganyosság számít. Pardon! Erről jut eszembe, van egy rasszista viccem. Egy fehér kerget hét négert. Mi az? A százméteres síkfutás döntője. A csalás itt csak az egy fehér, mivel az athéni döntőben csak egy kívülálló sápadt arcú játszott némi szerepet, az, aki a rajtpisztolyt elsütötte.
Tehát, főként a futószámokban, bármilyen rosszul hangzik is, az indoeurópai rassznál kellene valamelyik kedvező mércét alkalmazni, miként ez mondjuk a Magyar Televízióban történik, ahol egy Juszt László szépség- és minőségmérce lehet. (A Pulitzer-emlékdíj kuratóriuma kidolgozhatna például egy metódust arra vonatkozóan, hogy egy európai, mármint négerek közt egy fehér európai egyenlő esélyekkel vegye fel a versenyt a kenyaiakkal vagy etiópokkal. Egy kis lökhajtásos farmotor talán megtenné.)
Visszatérve a kettős mércéhez: a véznább súlylökők hétkilós golyóbis helyett egykilóst hajigálhatnának, ugyanígy a kalapácsvetők is. Hármasugrásban a haladó-liberális kétszer hármat ugorhatna.
A bíróság, mármint a versenybíróság, nem az a honi magyar, amelyet a tényállás jobban érdekli, mint az igazság, egy Demszky formátumú liberálistól akár a kilences ugrást is elfogadhatná hármasként, így esetleg világrekord születne, s nem is negatív, miként az a horvát tengerparton restaurált istállók esetében az építési költségekkel történt. Egyébként: ha a főpolgármesteri teljesítményével Demszky négyszer nyerni tudott Budapesten, Athénban akár minden edzés nélkül elindíthatnánk hétpróbában, fix, hogy nyerne, ő ugyanis, mióta a kádári rendőrök megverték, verhetetlen. (Hogy az olimpián nincs hétpróba a férfiaknál? Be kell vezetni.)
Sajnos, kettős mércés ötletemből valószínűleg semmi sem valósul meg az olimpián. Idehaza viszont különb dolgok is történnek.
Vessünk egy pillantást tévésztárjainkra. Mi történne, ha teljesítményüket stopperrel és méterrel mérnénk? Mi lenne, ha mondjuk saját súlycsoportjukban meg kellene mérkőzniük egy igazi sztárral?
De ez mind semmi. Mi lenne, ha például egy mérce alá állítaná mondjuk a független magyar bíróság a Népszava vagy a Demokrata egyes állításait? Milyen eredmény születne, ha valamely objektív mérlegen megmérnénk a jobb- és baloldali sajtó állításait, igazságait, hazugságait, tényfeltárásait és rágalmait?
Hogy ki nyerné meg mondjuk a pimaszság olimpiáját, én nem tudom…